Tömeggyűlések után elkezdődik egyfajta számháború: a meghirdető hajlamos fölébecsülni a részvevők számát, míg az ellenérdekelt fél rendre alábecsüli a tömeget. És úgy tesznek, mintha nem lehetne megállapítani a pontos számot. (Van, aki a tér befogadóképességéből indul ki, van, aki fotókat készítene, és megszámolná az adott négyzetméteren talált arcokat, de egyik sem hoz korrekt eredményt.)

Szemmel láthatóan ehhez is én kellek.

Egyszerű a megoldás. A következő nagygyűlés helyszínét úgy kell megválasztani, hogy csak bizonyos útvonalakon lehessen megközelíteni. Minden ilyen útvonalon fel kell állítani egy laza kordont (azért lazát, hogy katasztrófa vagy pánik esetén ne zárja el a menekülők útját). Virtuális beléptető kapuk kellenek, és ha valaki bejön a nagygyűlés helyszínére, húznia kell egy strigulát. Ha valaki elhagyja a gyűlés helyszínét, húz egy strigulát a távozók ívén. (A nagygyűlés befejezése után már nem kellene strigulázni, feltételezhetjük, hogy mindenki, aki jött, el is ment.)

Ezeknél a kapuknál a szervezők állnának, de hogy ők maguk ne húzhassanak strigulát, lenne mellettük egy ellenérdekű megfigyelő. A modern technika arra is alkalmas, hogy az íveket kezdettől fogva videóra vegyük, így még inkább feltűnne, hogy a szervező vagy a megfigyelő keze húzta a strigulát.

Mondjuk, harminc kapu és hatvan ember. Ennyit csak megér az objektív tájékoztatás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.