A téma megint napirendre került (legutóbb Kaleta Gábor perui nagykövetünk pornógyűjteményével kapcsolatban hallottunk a témáról). Most az Európai Unió készül szigorítani az online forgalomra vonatkozó törvényeket. A CNN csatornán egy amerikai fiatalember érvelt a szigorítás mellett, mondván, több millió gyereket ér szexuális támadás az Interneten, haladéktalanul tenni kell valamit ez ellen.

    Nekem már nincs támadható korosztályú gyerekem, de elgondolkoztam azon, mit tennék, hogy megvédjem. Úgy érzem, az online abúzus feladói oldalát nehéz ellenőrizni, a szexmentességgel kapcsolatos szabályok már így is túlzóak. (Például engem egy időre letiltottak a Facebookról, mert olyan nudista fotót tettem közzé magamról, amelyen a nemi szervem el volt takarva – egészen a térdemig. Én ezt viccnek szántam, de az illetékesek nem értették a viccet. No nudity, és kész. Szegény nudisták!)

    Az Interneten elterjedt módszerek nem hatékonyak. Például megjelenik egy figyelmeztetés, hogy jelentsem ki, már elmúltam 18 éves, mert különben nem léphetek tovább. Ma már egy hatéves gyerek is meg tudja nyomni a megfelelő gombot, és máris láthatja azt, amitől meg akarták óvni. (A másik módszer, hogy adjam meg a bankkártyaszámomat, túl veszélyes, ilyen helyekre sosem lépnék be.)

    Ha a támadásokat nem tudjuk teljes mértékben megfékezni, akkor csak a védelem marad. A befogadói oldalon. Ha nekem most lenne egy 10-14 éves gyerekem, pláne kislányom, akkor a következőket tenném. Először is beszélgetnék vele, és felvilágosítanám. Arról, hogy a felnőttek nem feltétlenül értelmesek attól, hogy idősebbek. „Neked kell megvédened magad” – mondanám neki. „A szex egyeseknek az agyára ment, ezeket el kell kerülnöd.. Megnézheted, amit feltettek, de ne hidd el, hogy amit mások csinálnak, az helyes is. A nemiségben sok jó dolog van, de a te életed a te felelősséged, igyekezz normális maradni. Ha bármi furát tapasztalsz, azt beszéld meg velünk, a szüleiddel. De még tőlünk se fogadj el mindent, mert mi is tévedhetünk.”

    Az internetes abúzus egyik leggyakoribb módja, hogy valakit az osztálytársai kicikiznek, nevetségessé tesznek, például az intim üzeneteit megosztják, olyan fotókat – sőt, újabban már manipulált fotókat – tesznek közzé róla, amelyek miatt szégyellhetné is magát. De ne ő szégyenkezzen! Mondja azt, hogy ez baromság, nem az ő hibája, hanem azé, aki közzé teszi és terjeszti.

     Sok esetben a barátok, barátnők a zsaroló oldalára állnak. Ilyenkor nincs más megoldás, mint hogy velük is szakítani kell. Vagy legalábbis távolságot kell tartani tőlük. A gyereknek is meg kell tanulnia, hogy végső soron egyedül áll a világban, senkiben sem bízhat meg határtalanul, mindent neki kell engedélyezni. Ha a barát vagy barátnő méltatlannak bizonyul a barátságra, akkor meg kell szakítani vele a barátságot. A látszólagos vagy hamis barát többet árt, mint amennyit használ.

     Ha így beszélnék vele, a gyerekem könnyen egyedül maradna, szemben az olykor ellenséges világgal. És akkor mi van? Legfeljebb filozófus lesz belőle. De hát az is valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.