Miért vagyok magyar?
Magyar vagyok, mert magyarnak születtem, és ez
sorsközösséget jelent a többi hazámfiával. De magyar
állampolgárnak is születtem, és ez még erősebb
sorsközösséget jelent.
A magyarságomat a nyelvben (verseket írok) és a kultúrámban (többé-kevésbé ismerem a magyar kultúrát, irodalmat, zenét, történelmet) vagy éppen az étkezésemben élem meg (a kolbásztól a mákos tésztáig). De nem zárkózom el más nemzetek kultúrájától sem, nyitott vagyok minden értékre.
A magyarságomat éppúgy a szüleimnek és rokonaimnak köszönhetem, mint a vallási hovatartozásomat (történetesen reformátusnak kereszteltek meg). Annyira vagyok keresztény, ahogy egy arab muzulmán vagy egy indiai hindu. Nem én választottam, hanem belenőttem.
Namármost a vallásomat később megváltoztathatom, ha úgy vélem, hogy más vallás jobban kifejezi az életről és a halál utáni állapotról alkotott elképzeléseimet. Más okokból, kényszer hatására a zsidók kikeresztelkedtek, a feudalizmusban pedig a földesúr vallása szabta meg a jobbágyainak vallási hovatartozását is.
A nemzeti kötődés is lazulhat. Az 1848/49-es szabadságharc sok külföldi részvevője magyarnak vallotta magát, és azoktól, akik az Egyesült Államokba bevándoroltak, megkövetelik, hogy attól kezdve az új államot tekintsék hazájuknak (bár a nemzeti kötődéseiket megtarthatják).
Most eljutottam arra a pontra, hogy feltegyem magamnak a kérdést: miért vagyok magyar? Miért vagyok MÉG MINDIG magyar? És a huszadik században a magyarok által elkövetett bűnök, vagy legújabban az Orbán-éra új nemzeti kurzusa miatt már nem érzek késztetést arra, hogy a magyarságom mellett kitartsak. (A kokárdát 2002 óta nem viselem, amikor Orbán Viktor nemzeti szimbólumból politikai jelképpé tette.)
Látva a "magyar vagyok, nem turista" feliratokat , a Nagymagyarország címerét az autókon (amelyek a Trianon által született országokban magyar-ellenes hangulatot szítanak és ténylegesen kárt okoznak a magyarság érdekeinek), látva a nemzeti színű zászlók erkélyre való kitűzésének legújabb szokását és sok más fejleményt, egyre kevésbé akarok magyar lenni.
Magyar állampolgár vagyok, itt dolgoztam, itt fizettem adót, ettől az államtól kapom a nyugdíjamat. De a lelkem nem "magyar" többé. Nem vagyok "idegenszívű" sem (már ennek a szónak a megszületése is gyomorfordító, hiszen senki sem lát bele a másik ember szívébe), de mindenesetre kívülálló lettem. Magyar állampolgárként is hontalan.
Persze nem vagyok egyedül. A világban sok milliárd társam van, akik szintén nem magyarok. És nem-magyarként nem kényszerítenek rám olyan értékeket, amelyeket ilyen vagy olyan okokból nem tudnék vagy akarnék elfogadni.
Ideje lenne megalakítani a Nem-magyarok Világszövetségét. Hogy valaki az én érdekeimet is képviselje.
Mekkora taglétszámunk lenne! Milyen óriási erőforrásokat tudnánk mozgósítani! Nem érdekelne bennünket Trianon, a Szent Korona, a preambulum, csak az, hogy a gyakorlatban javuljon Magyarország és az itt lakók helyzete - Európával és az egész világgal együtt. Hajrá, emberek! Hajrá, Világ!
A magyarságomat a nyelvben (verseket írok) és a kultúrámban (többé-kevésbé ismerem a magyar kultúrát, irodalmat, zenét, történelmet) vagy éppen az étkezésemben élem meg (a kolbásztól a mákos tésztáig). De nem zárkózom el más nemzetek kultúrájától sem, nyitott vagyok minden értékre.
A magyarságomat éppúgy a szüleimnek és rokonaimnak köszönhetem, mint a vallási hovatartozásomat (történetesen reformátusnak kereszteltek meg). Annyira vagyok keresztény, ahogy egy arab muzulmán vagy egy indiai hindu. Nem én választottam, hanem belenőttem.
Namármost a vallásomat később megváltoztathatom, ha úgy vélem, hogy más vallás jobban kifejezi az életről és a halál utáni állapotról alkotott elképzeléseimet. Más okokból, kényszer hatására a zsidók kikeresztelkedtek, a feudalizmusban pedig a földesúr vallása szabta meg a jobbágyainak vallási hovatartozását is.
A nemzeti kötődés is lazulhat. Az 1848/49-es szabadságharc sok külföldi részvevője magyarnak vallotta magát, és azoktól, akik az Egyesült Államokba bevándoroltak, megkövetelik, hogy attól kezdve az új államot tekintsék hazájuknak (bár a nemzeti kötődéseiket megtarthatják).
Most eljutottam arra a pontra, hogy feltegyem magamnak a kérdést: miért vagyok magyar? Miért vagyok MÉG MINDIG magyar? És a huszadik században a magyarok által elkövetett bűnök, vagy legújabban az Orbán-éra új nemzeti kurzusa miatt már nem érzek késztetést arra, hogy a magyarságom mellett kitartsak. (A kokárdát 2002 óta nem viselem, amikor Orbán Viktor nemzeti szimbólumból politikai jelképpé tette.)
Látva a "magyar vagyok, nem turista" feliratokat , a Nagymagyarország címerét az autókon (amelyek a Trianon által született országokban magyar-ellenes hangulatot szítanak és ténylegesen kárt okoznak a magyarság érdekeinek), látva a nemzeti színű zászlók erkélyre való kitűzésének legújabb szokását és sok más fejleményt, egyre kevésbé akarok magyar lenni.
Magyar állampolgár vagyok, itt dolgoztam, itt fizettem adót, ettől az államtól kapom a nyugdíjamat. De a lelkem nem "magyar" többé. Nem vagyok "idegenszívű" sem (már ennek a szónak a megszületése is gyomorfordító, hiszen senki sem lát bele a másik ember szívébe), de mindenesetre kívülálló lettem. Magyar állampolgárként is hontalan.
Persze nem vagyok egyedül. A világban sok milliárd társam van, akik szintén nem magyarok. És nem-magyarként nem kényszerítenek rám olyan értékeket, amelyeket ilyen vagy olyan okokból nem tudnék vagy akarnék elfogadni.
Ideje lenne megalakítani a Nem-magyarok Világszövetségét. Hogy valaki az én érdekeimet is képviselje.
Mekkora taglétszámunk lenne! Milyen óriási erőforrásokat tudnánk mozgósítani! Nem érdekelne bennünket Trianon, a Szent Korona, a preambulum, csak az, hogy a gyakorlatban javuljon Magyarország és az itt lakók helyzete - Európával és az egész világgal együtt. Hajrá, emberek! Hajrá, Világ!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr462886597
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.