Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha valamiféle katasztrófa következtében egy csapásra elveszítenénk minden ipart és szerszámot. Mit érne a tudásunk önmagában? Rekonstruálni tudnánk-e egyes eszközöket a hozzájuk tartozó iparágak nélkül? Az általános műveltségünk bizonyára lehetővé tenné, hogy a legprimitívebb szerszámokat újra "feltaláljuk".

Kalapácsot, ingát, csigát, valamint szúró és vágó szerszámokat ugyanúgy elő tudnánk állítani, mint az ősember. Tüzet is tudnánk csiholni, és vigyázni tudnánk rá, nehogy kialudjon.

A fémekkel már nem olyan egyszerű a helyzet, hiszen azokat először is ki kell bányászni (a kezdetleges kő- vagy faszerszámainkkal ez nehezen menne), aztán meg kell olvasztani őket, kovácsolni kell, és így tovább. A kerék képe is benne van az agyunkban, de kérdés, hogy küllős kereket tudnánk-e készíteni. A kerékgyártás mint mesterség talán egy évszázada megszűnt létezni. Legfeljebb valamilyen primitív, kőkerekekig jutnánk.

Ruhát az első időben csak levélből, fakéregből, esetleg vadállatok bőréből tudnánk előállítani (valamiféle primitív cserző eljárással). Lakóhelyként is a lombkunyhó, esetleg a földbe ásott verem vagy a jó öreg barlang jönne számításba. Aztán fákat vágnánk ki (balta nélkül elég nehéz), és a rönkökből már elég jó faházat tudnánk összerakni. (Ácskapocs helyett persze csak hánccsal összekötve. Ne felejtsük el, hogy még spárgánk sem lenne.)

Kérdés, hogy a könyveink megmaradnának-e. Könyvek segítségével sokkal gyorsabban haladnánk előre. De feltételezem, hogy ha az összes szerszámunk eltűnne egy kataklizma következtében, akkor a könyvek és tervrajzok sem maradnának meg. Az emlékezetünkre lennénk hagyatva.

Nyilván a legfontosabb tennivaló (az életünk megóvása után) az oktatás lenne. Mindent le kellene írni (ha máshova nem, akkor kőbe, sárba), amire csak vissza tudunk emlékezni. És amit lehet, meg kell tanítanunk a gyermekeinknek.

Ha ily módon újrakezdődne a civilizáció, vigyáznunk kellene arra, hogy ne legyünk túlságosan sokan. Ennek a helyzetnek az lenne a nagy előnye, hogy előről kezdhetnénk a világ benépesítését, vigyázva a helyes születésszámra. Akárhogy is töröm a fejem, nem tudok jobbat kitalálni, mint azt, hogy az orvoslással nagyon csínján bánjunk. Hosszú távon jobban járunk, ha hagyjuk a betegeket és az öregeket meghalni. A gyógyszergyártás nyilván nagyon lassan tudna újra elkezdődni, hiszen olyan kémiai eljárásokra épül, amelyeket hosszú évtizedekig, esetleg évszázadokig sem tudnánk újra megteremteni. Maradna a megelőzés, az egészséges életmód, valamint a gyógynövények alkalmazása, elsősorban főzetként, ahogy a javasasszonyok és a szerzetesek csinálták.

Ahogy telne az idő, bőven lenne rá alkalmunk, hogy lelassítsuk a műszaki fejlődést. Egyes irányokban gyorsan kellene haladni. Ilyen a megújuló energia, a szél- és vízi erőművek készítése (az első időben elektromosság nélkül, mint a szélmalmok és vízi malmok). Más irányokban (például a vegyiparban) haladhatnánk olyan lassan, hogy ki tudjunk kerülni minél több környezetszennyező fázist.

A legnehezebb probléma a társadalmi viszonyok kontrollálása, a zsarnoki rendszerek, a háborúk elkerülése lenne. Talán az átélt katasztrófa adna nekünk annyi bölcsességet, hogy ki tudjunk alakítani egy egyensúlyi állapotot az egyes embercsoportok és az azokon belüli tagolódás ésszerű irányítására. Ehhez egy teljesen más szemléletre lenne szükség. Kapitalista türelmetlenség helyett a pozitív dolgok értékelésére, az egyéni és társadalmi harmónia megteremtésére, illetve megőrzésére.

Vagy minden rossz is újrakezdődne? Eddigi botlásainkat menti a fejlődés előre nem láthatósága, de ma már ezzel nem takarózhatunk. Ha újra elkövetnénk az osztálytársadalmak, az ipari forradalom, a fegyverkezés, a környezetrombolás minden baklövését, akkor egyszerűen nem lenne jogunk újra fejlődni.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.