Nem vagyok zsidó, nem vagyok filoszemita sem, de tervezem, hogy részt veszek az Élet menetén. Azért, mert a holokauszt egyik fontos fejezete kifejezetten magyar ügy, a mi ügyünk, annak ügye, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok, mivel tudunk azonosulni a történelmünkből, és mitől határolódunk el.
A zsidóüldözés és az antiszemitizmus minden formájától el kell határolódnunk ahhoz, hogy büszkék lehessünk a magyarságunkra. Példát vehetünk a németektől. A német nép elsöprő többsége leszámolt az ország náci múltjával, és ott mindenfajta neonáci esemény határozott elutasításra számíthat.
A holokauszt nem a zsidókhoz tartozik, ők csak tömeges elszenvedői voltak. De elszenvedői voltak magyarok, cigányok, betegek - és azok a túlélők is, akiknek meg kellett erőszakolniuk a saját lelkiismeretüket a túlélésük vagy a családjuk túlélése érdekében.
Az Élet menete sem lehet zsidó ügy. A menetben ott a helye minden tisztességes magyarnak, aki nem ért egyet az antiszemitizmus (és a rasszizmus minden más formája: a cigányellenesség, arabellenesség, kínai-ellenesség, négerellenesség) magyarországi újraéledésével.
Az Élet menete nem a mai zsidókról, és főleg nem a mai Izrael Államról szól. Ezért idegesít engem az a tény, hogy az izraeli zászló rendre megjelenik a menetben. Ellenezhetem az antiszemitizmust - de ugyanakkor ellenezhetem a mai Izrael politikáját is (például az elfoglalt területek megtartásával vagy a nukleáris fegyver létének lebegtetésével kapcsolatban). A Dávid-csillag a zsidóság szimbóluma. Ugyanez a csillag kék színben, fehér alapon, alul és felül kék csíkkal már állami zászló. Ne keverjük össze a kettőt!
Az Élet menetében magyaroknak kellene felvonulniuk, emlékezve a nyilas uralom minden egyes áldozatára (a szocialista vagy katolikus áldozataira is), de nincs ott helyük az izraeli állam képviselőinek (beleértve az izraeli nagykövetség alkalmazottait is), és nincs ott helyük az izraeli állami szimbólumoknak sem.
Elmegyek a Béke menetére, de igyekszem elkerülni az izraeli zászlók közelségét. Mert ez a menet az én személyes ügyem. És csak így az én ügyem.
A zsidóüldözés és az antiszemitizmus minden formájától el kell határolódnunk ahhoz, hogy büszkék lehessünk a magyarságunkra. Példát vehetünk a németektől. A német nép elsöprő többsége leszámolt az ország náci múltjával, és ott mindenfajta neonáci esemény határozott elutasításra számíthat.
A holokauszt nem a zsidókhoz tartozik, ők csak tömeges elszenvedői voltak. De elszenvedői voltak magyarok, cigányok, betegek - és azok a túlélők is, akiknek meg kellett erőszakolniuk a saját lelkiismeretüket a túlélésük vagy a családjuk túlélése érdekében.
Az Élet menete sem lehet zsidó ügy. A menetben ott a helye minden tisztességes magyarnak, aki nem ért egyet az antiszemitizmus (és a rasszizmus minden más formája: a cigányellenesség, arabellenesség, kínai-ellenesség, négerellenesség) magyarországi újraéledésével.
Az Élet menete nem a mai zsidókról, és főleg nem a mai Izrael Államról szól. Ezért idegesít engem az a tény, hogy az izraeli zászló rendre megjelenik a menetben. Ellenezhetem az antiszemitizmust - de ugyanakkor ellenezhetem a mai Izrael politikáját is (például az elfoglalt területek megtartásával vagy a nukleáris fegyver létének lebegtetésével kapcsolatban). A Dávid-csillag a zsidóság szimbóluma. Ugyanez a csillag kék színben, fehér alapon, alul és felül kék csíkkal már állami zászló. Ne keverjük össze a kettőt!
Az Élet menetében magyaroknak kellene felvonulniuk, emlékezve a nyilas uralom minden egyes áldozatára (a szocialista vagy katolikus áldozataira is), de nincs ott helyük az izraeli állam képviselőinek (beleértve az izraeli nagykövetség alkalmazottait is), és nincs ott helyük az izraeli állami szimbólumoknak sem.
Elmegyek a Béke menetére, de igyekszem elkerülni az izraeli zászlók közelségét. Mert ez a menet az én személyes ügyem. És csak így az én ügyem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr364405983
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Elavult világnézetek 2012.04.23. 12:45:32
A 21. század emberisége önmagához képest le van maradva egy kicsit. Nemcsak a technológia és a tudás kihasználtsága területén, hanem abban is, amit az értelmiség gondolkodásnak szokott nevezni. Miközben a társadalom életmódja több évtizedes hátrányban ...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.