Palesztinában is maradt egy kevés, és a brit gyarmatbirodalom uralma alatt felgyorsult a zsidók visszatelepülése, de akkor már a lakosság többsége arab volt. A zsidó és az arab csoportok harcoltak a brit uralom ellen - de egymás ellen is.
A II. világháború után az ENSZ gyámkodásával létrejött egy kétnemzetiségű független állam, de az arab-zsidó ellentét (amelyet súlyosbított a környező arab országok azonnali támadása) lehetetlenné tette a két népcsoport együttélését.
Az Európában (és a világ sok más helyén) asszimilálódó zsidó családok azért vándoroltak be Palesztinába, mert a korábbi helyükön nem voltak biztonságban. Izrael mint az ősi földön alapított független állam akkor logikus megoldásnak látszott.
Irán az elmúlt időszakban többször követelte, hogy a zsidók költözzenek vissza Európába, hiszen az ő problémájuk lényegében európai probléma. Ennek fényében érthető, hogy az iráni atomfegyverkezés is Izrael létét fenyegeti a legközvetlenebbül, ezért vált ez a térség megint a világpolitika egyik forró pontjává. Iránról a kijelentése miatt jogosan feltételezhető, hogy támadni akar. Izrael védekezne. És a legjobb védekezés a támadás. Amikor még a későbbi áldozat van technikai fölényben. Ez a technikai fölény éppen a mostani hetekben enyészne el. Izrael időzavarba került.
Ha nem asszimilálva és szerte a világban, de nem is Izraelben, akkor hol lakhatnának a zsidók? Erre számos egyéb lehetőség adódik.
Itt van mindenekelőtt a Sztálin által létrehozott Zsidó Autonóm Terület, Birobidzsán. Azért nem lett abból a tervből semmi, mert a zsidók ott is a sztálini diktatúra alatt éltek, és azóta sokan eljöttek onnan, feltehetően sok orosz nemzetiségű lakos pedig beköltözött. Ez a terület a mai Oroszország szélén helyezkedik el, ha az orosz nacionalizmus engedné, könnyen kiválhatna, meg lehetne alapítani ott egy új, független Izraelt. És az arabok megnyugodhatnának.
A világ sok más helyén is lehetne találni alkalmas területet: Floridában, Kamcsatkán, a vitatott Kuril-szigeteken. De még Magyarországon belül is. Mi lenne például, ha Borsod megyét eladnánk Izraelnek? Az államnak kevés a pénze, ez egy szédületesen jó üzletnek ígérkezne.
Játsszunk el ezzel a gondolattal! Borsod megyében letelepülnek a zsidók, hozzák magukkal a tanult lakosságot, a fejlett szervezeti rendszereket és infrastruktúrát, Borsod megye (mint új Izrael Állam) hamarosan az európai innováció szilícium- völgyévé válik - egyetlen magyar forint kifizetése nélkül, de mindazzal a gazdasági és tudományos húzóerővel, amivel a jelenlegi Izrael rendelkezik. A megye magyar lakossága dönthetne, hogy marad (és követi az új rendet, megtanul héberül, de legalább oroszul), vagy kiköltözik (és ehhez kap egy kitelepülési segélyt az új gazdáktól.
Borsod megye elég messze van az iszlám országoktól, legfeljebb csak a bosnyákokat idegesíthetné a közelségük. Ukrajnából még áttelepülne jó pár zsidó család. Izrael visszakerülne Európába (amelynek a kultúráját képviseli). A mostani Izraelben csak emlékhelyek maradnának, no meg az infrastruktúra kevésbé mozdítható része. Ezzel az arabok is elégedettek lehetnének. Közeli ellenség nélkül Izrael is demilitarizálódhatna, az állandó katonai készenlét helyett végre az alkotó munkára koncentrálhatna.
Izraelnek van atombombája. Nem lenne ez nekünk is előnyös? Ki merne ujjat húzni egy olyan nemzettel, amelyiknek ilyen erős barátja van?
A Jobbiknak nyilván nem tetszene a dolog, arról beszélnének, hogy egy nemzetáruló kormány eladta a szent magyar földet a fenekünk alól. De most kinek mennyi föld van a feneke alatt? Nekem például semmi. Panelházban lakom, a harmadik emeleten, termőföldem nincs, a szupermarketben pedig a mexikói gyümölcsöt vásárolom, mert az az olcsóbb.
A zsidók a keresztény hit szerint is Isten kiválasztott népe. Válasszuk őket szomszédnak, és mi is kiválasztottak leszünk! És siessünk - amíg más ország el nem csalogatja őket. És amíg ki nem tör a számunkra is könnyen végzetessé váló iráni- izraeli háború.
Engem egy másik körülmény ennél is jobban zavar. Mi a magyar nemzet érdeke? Ki határozza azt meg? (Orbán Viktor brüsszeli "kalandozásai" például nem győznek meg bennünket arról, hogy akár a miniszterelnökünk is a tényleges nemzeti érdekeinket védené.)
Ki tartozik a magyar nemzethez? A külföldi állampolgárokon kívül is vannak olyanok, akit sokan nem értenek bele a szorosan vett magyar nemzetbe. Az ő érdekeiket nem képviselheti magyarországi ügyvéd?
Beletartoznak-e a szorosan vett, kokárdás magyar nemzetbe a zsidók? Az Izraelben született, de a magyar nyelvet és kultúrát ápoló zsidók is automatikusan felvehetik-e a magyar állampolgárságot, mint a Romániában vagy Szlovákiában élő magyarok?
Részei-e a magyar nemzetnek a cigányok? Volt olyan március 15-iki tüntetés, ahol a cigánynak kinéző emberek kabátjáról letépték a kokárdát. Büszkék lehetünk-e az Európa nagyvárosaiban működő cigányzenészekre?
Magyar-e az afrikai vagy ázsiai bevándorló? Sokan közülük már itt is születtek, magyar iskolába jártak, magyarul beszélnek, de a nemzethez tartozásuk nem annyira magátólértetődő.
Történelmi példákat is említhetünk: magyarnak volt-e tekinthető Bem apó? Vagy Damjanich? Dugovics Titusz? Zrínyi Miklós horvát bán? Ha Zrínyi igen, akkor Jellasics miért nem? Van-e "jó magyar"? Már Petőfi ostorozta a "sehonnai bitang embereket", akik - vélhetőleg - ugyancsak magyarok voltak.
Ha egy magyar ügyvédnek a magyar nemzet javára kell működnie, vajon mi várható tőle egy olyan magyar nemzetiségű ügyféllel kapcsolatban, akit sokan nem sorolnak a jó magyar emberek közé?
Ha engem kérdeznek, én legszívesebben világpolgár (magyarul: "ember") lennék, minden nemzetiségi hovatartozás nélkül.
De azért szeretném, hogy azért az én érdekeimet is képviselje valaki.
GULAG Terv?
Címkék: munkanélküliség hajléktalanok börtönök munkaerőgazdálkodás rabmunka
2011.11.17. 10:55
Mindez azért jutott eszembe, mert az orbáni politika mind élesebben ebbe az irányba látszik fordulni. A legkisebb szabálytalanságot elkövetőknek is börtön jár, a közértes tolvajoktól a hajléktalanokig (a legújabb elnevezés szerint az "utcán élőkig"). A napokban jelentették be, hogy a közgyűjteményi dolgozók 20 %-át el kell bocsátani.
Egyre több ember kerül az utcára és onnan a börtönbe. Tegyük hozzá, hogy egy szintén újkeletű rendelet szerint a börtönben mindenkinek dolgoznia kell. Ha a rabmunka produktumait olcsón adják el, máris javul a magyar gazdaság versenyképessége. Kötelező munka, olcsó munkaerő és olcsó árak - megsejthetjük, hogy mit is jelent Orbán Viktor fejében a "keleti szél", a kínai modell. (Mint ismeretes, Kínát évtizedek óta bírálják a börtönmunka miatt.)
A magyar gazdaság fürge naszádként repül majd a világgazdaság óceánján. De arra a hajóra nyugodtan kitehetjük a halálfejes kalózlobogót.
A magyarságomat a nyelvben (verseket írok) és a kultúrámban (többé-kevésbé ismerem a magyar kultúrát, irodalmat, zenét, történelmet) vagy éppen az étkezésemben élem meg (a kolbásztól a mákos tésztáig). De nem zárkózom el más nemzetek kultúrájától sem, nyitott vagyok minden értékre.
A magyarságomat éppúgy a szüleimnek és rokonaimnak köszönhetem, mint a vallási hovatartozásomat (történetesen reformátusnak kereszteltek meg). Annyira vagyok keresztény, ahogy egy arab muzulmán vagy egy indiai hindu. Nem én választottam, hanem belenőttem.
Namármost a vallásomat később megváltoztathatom, ha úgy vélem, hogy más vallás jobban kifejezi az életről és a halál utáni állapotról alkotott elképzeléseimet. Más okokból, kényszer hatására a zsidók kikeresztelkedtek, a feudalizmusban pedig a földesúr vallása szabta meg a jobbágyainak vallási hovatartozását is.
A nemzeti kötődés is lazulhat. Az 1848/49-es szabadságharc sok külföldi részvevője magyarnak vallotta magát, és azoktól, akik az Egyesült Államokba bevándoroltak, megkövetelik, hogy attól kezdve az új államot tekintsék hazájuknak (bár a nemzeti kötődéseiket megtarthatják).
Most eljutottam arra a pontra, hogy feltegyem magamnak a kérdést: miért vagyok magyar? Miért vagyok MÉG MINDIG magyar? És a huszadik században a magyarok által elkövetett bűnök, vagy legújabban az Orbán-éra új nemzeti kurzusa miatt már nem érzek késztetést arra, hogy a magyarságom mellett kitartsak. (A kokárdát 2002 óta nem viselem, amikor Orbán Viktor nemzeti szimbólumból politikai jelképpé tette.)
Látva a "magyar vagyok, nem turista" feliratokat , a Nagymagyarország címerét az autókon (amelyek a Trianon által született országokban magyar-ellenes hangulatot szítanak és ténylegesen kárt okoznak a magyarság érdekeinek), látva a nemzeti színű zászlók erkélyre való kitűzésének legújabb szokását és sok más fejleményt, egyre kevésbé akarok magyar lenni.
Magyar állampolgár vagyok, itt dolgoztam, itt fizettem adót, ettől az államtól kapom a nyugdíjamat. De a lelkem nem "magyar" többé. Nem vagyok "idegenszívű" sem (már ennek a szónak a megszületése is gyomorfordító, hiszen senki sem lát bele a másik ember szívébe), de mindenesetre kívülálló lettem. Magyar állampolgárként is hontalan.
Persze nem vagyok egyedül. A világban sok milliárd társam van, akik szintén nem magyarok. És nem-magyarként nem kényszerítenek rám olyan értékeket, amelyeket ilyen vagy olyan okokból nem tudnék vagy akarnék elfogadni.
Ideje lenne megalakítani a Nem-magyarok Világszövetségét. Hogy valaki az én érdekeimet is képviselje.
Mekkora taglétszámunk lenne! Milyen óriási erőforrásokat tudnánk mozgósítani! Nem érdekelne bennünket Trianon, a Szent Korona, a preambulum, csak az, hogy a gyakorlatban javuljon Magyarország és az itt lakók helyzete - Európával és az egész világgal együtt. Hajrá, emberek! Hajrá, Világ!
Nemrég láttam egy viccnek szánt plakátot, amelyen Nagy Magyarország sziluettje a mai Magyarország térképén belül helyezkedik el, és a "határterületi" megyéinket a környező országok kapnák.
Én pontosan az ellenkezőjét szeretném. Legyen újra Nagy Magyarország! Még annál is sokkal nagyobb, mint amekkora a múltban volt. Valósuljon meg régi álmunk:a Kárpát-medence összes magyarja a határainkon belülre kerüljön!
Ehhez az kell, hogy a mai kis Magyarországhoz csapjuk hozzá az összes szomszédos országot, ahol a honfitársaink előfordulnak: Szlovákiát, Ukrajnát, Romániát, Szerbiát, Horvátországot és Szlovéniát. A főváros természetesen Budapest lenne, már csak központi fekvése miatt is. A parlament összetétele a lakosságarányok szerint alakulna, de a kisebb parlament logikája szerint jókora választási körzetekkel. Mindenki a saját nyelvét beszélné, a közvetítő nyelv pedig lehetne az angol vagy az orosz (az előbbit a fiatalok, az utóbbit az idősebb magyarok értik).
Nézzük csak! Mi többé-kevésbé tízmilliónyian vagyunk. Szlovákia ehhez hozzátenne 5 milliót, Románia 23, Szerbia 10, Horvátország 4, Szlovénia 4 milliót. Ez eddig 54 millió. A kárpátaljai magyarok hazahozatalának feltétele az 52 millió ukrán honosítása lenne. Összesen 106 millió jön ki. Ez már valami.
Egy ilyen szövetséges állam akár az Európai Unió vetélytársa is lehetne, de mindenképpen egy európai nagyhatalom. Olyan állam, amelyikkel számolni kell. Amelyik közvetítene Nyugat és Kelet között. Újra kijutnánk az Adriai tengerre, sőt, a Fekete tengerre is. Miénk lenne a Kárpátok, minden bércével és medvéjével együtt. (Plusz az erdélyi sóbányák.)
Ezt a nagy államot persze cselesen nem Magyarországnak hívnánk, hanem Kárpátia Szövetséges Köztársaságnak. De mi tudnánk, miről van szó valójában.
A Fidesz állampolgárságot ad a határon túli magyaroknak, számítva azok hálájára a határon belüli politizálásban. Mi állampolgárságot adnánk még 90 millió embernek. Megszűnne a Trianon miatti önsajnáltatás, és végre az életbe vágó kérdésekkel tudnánk foglalkozni. Hát nem lenne szép?
A terv kész. Már csak a választásokon kellene győzni. Egyszer. De akkor nagyon.
:-)
(2011. jan. 9.)
Ebben az esetben automatikusan megváltozik a rendszer akkor is, ha nem tudok dönteni. A kormány dönt helyettem - hogy "megvédje" a nyugdíjamat. Néhány tucat hivatalban, személyesen kell bejelenteni, ha valaki nem akar változtatni. Szegény külképviseleti dolgozók! Szegény békefenntartó katonák! Szegény ágyhoz kötöttek! Ha nem tudnak személyesen megjelenni, nem tudnak dönteni a saját pénzükről.
Erre mondaná az Amerikából hazalátogató Kohn bácsi (amikor a repülőtéri telefon csak nyeli a húszforintosokat, de telefonálni nem lehet vele), hogy "ügyes!"
Igen, ez egy ügyes megoldás. Annyira ügyes, hogy ki kellene terjeszteni. Tegyünk közzé egy felhívást: aki azt szeretné, hogy a Fidesz maradjon kormányon, az menjen el ugyanennyi hivatalba, és személyesen nyilvánítsa ki az igenlését!
De még ez sem lenne ugyanaz. A magánnyugdíjpénztárban maradóktól ugyanis az állam megvonja az egyébként járó állami részesedést (ha jól emlékszem, ez 80 százalék körül van). Ennek az lenne a megfelelője, hogy aki a Fidesz kormányon maradására szavaz, annak ki kellene fizetnie a rá eső részt abból az összegből, amellyel a Fidesz-kormány működése rontotta Magyarország gazdasági helyzetét.
Ilyen feltételek mellett vajon kormányon maradhatna-e Orbán?
Valaki azzal érvelhetne, hogy ez a személyes nyilatkozás nem felelne meg a titkos választások szellemének. De ennek most nincs jelentősége. A Fidesz-szimpatizánsok eddig is tudták egymásról, hogy azok (a 2002-es kokárdázás óta). Kubatov Gábor is tudja. A többieket meg nem érdekli.
Tehát: tessék nyilatkozni. Tessék csak nyilatkozni!
Remegő szívvel várnám az eredményt.
Mint tudjuk, a svéd modell lényege, hogy az emberek maguknak teszik félre a nyugdíjukat. Ez nálunk jelenleg azért irreális, mert az embereknek nincs pénzük, mindent mohón felélnek -- tejre és kenyérre.
A magánnyugdíjpénztárak félig-öngondoskodó jellegűek: a tényleges nyugdíj egy részét fedezné a saját megtakarítás. Orbánék ezekre a befizetésekre is ráteszik a kezüket, mindent elköltenek, és majd a következő kormány törheti a fejét, hogy honnan veszi a mainál is több nyugdíjas ellátásához szükséges pénzt.
Én megtaláltam a megoldást, amely az államosított nyugdíjrendszerben is kiválóan működne. Az alább ismertetendő "kínai modell" segítene minden gondunkon.
A lényeg: telepítsünk be 2 millió kínait. Ezzel Magyarország lakossága 12 millióra nőne, ami azért már egy jelentős lélekszám ahhoz, hogy tervezni tudjunk vele. A kínaiak szorgalmasak, nem szorulnának segélyre (és ha igaz, a letelepedésükhöz még a Kínai Népköztársaság is hozzájárul), tiszták, kis igényűek, kis helyen elférnek, és amellett imádnak gyereket szülni. Lesz sok gyerek, lesz később sok munkaképes felnőtt, és ők könnyen megtermelik a mi nyugdíjunkat, illetve a gyerekeink nyugdíját is.
A kínaiak nem növelnék a munkanélküliséget, ellenkezőleg. Magyarországon állíthatnák elő a nyugati márkák hamisítványait, és innen látnák el egész Európát. Minden még olcsóbb lenne, és megnőne a külkereskedelmi forgalmunk. A népesség változásával változna a magyar külpolitika is: követelnénk Tajvannak az anyaországhoz való visszacsatolását. (Megjegyzem, ezt talán könnyebben elérhetnénk, mint a székelyföldi autonómiát.)
Toborozni lehetne Kína-szerte: "Egynél több gyereket akarsz? Gyere Magyarországra!"
A kínaiakkal persze problémák is adódnának. Például nehéz nekik elsajátítani a kínainál is nehezebb magyar nyelvet. De ha egymás között vannak, miért ne beszélhessenek kínaiul? A magyarok ugyanígy magyarul beszélhetnének egymás között. Amikor egy kínai és egy magyar akar kommunikálni, akkor meg beszéljenek angolul!
Magyarország ilymódon kettős népességű és háromnyelvű lenne. Hivatalos nyelvek: a magyar, az angol és a kínai. Közép-Európa Svájca lehetnénk - kínai aranyórákkal és kínai tejcsokoládéval. (Szerintem a mostani kormány is ráharap majd erre az ötletre. Orbán már tudatában van a trendnek: a világban keleti szél fúj.)
Problémát jelenthet, hogy a Kínából áttelepülők - pláne, akik tudnak angolul -, esetleg tovább akarnának költözni nyugatra.. De semmi baj. A betelepülő kínaiaknak vállalniuk kellene, hogy legalább tíz évig Magyarországon fizetnek adót. Miért költöznének nyugatabbra, ha az adójuk fejében itt részesülnének egészségügyi és szociális ellátásban? És ha mégis Németországban akarnának lakni, miközben itt adóznak, üsse kő. Az Európai Unió többi nemzetének is jól jönne még 2 millió aktív kereső, hiszen az ő népességük is öregszik.
Az igazi gond: a magyaroknak is meg kellene tanulniuk angolul. De ez hosszú távon úgyis elkerülhetetlen. A kínaiak bevándorlása révén pedig végre mi is nyelveket beszélő, igazi európai nemzetté válnánk...
Trianon számomra a magyar függetlenség hivatalos visszanyerését jelenti. Azóta egyfolytában (az 1944-es német és az 1945-től 1989-ig tartó szovjet befolyásoltság ellenére is) Magyarország független ország. Saját kormánnyal, parlamenttel.
Előtte is volt saját érdekképviseletünk, de az Osztrák- Magyar Monarchia fővárosa egyértelműen Bécs volt, vezetője pedig az osztrák császár - aki csak mellékesen volt magyar király is.
A XX. század elején növekvő nyomor és kilátástalanság uralkodott, sokan érezték, hogy küszöbön áll a forradalom. Az I. világháborús összeomlás ezért vezetett az őszirózsás forradalomhoz, az egyoldalúan kikiáltott (de békeszerződés által nem garantált) függetlenséghez, Károlyi Mihály köztársaságához.
Érdekes elgondolni, mi történt volna, ha az Antant jegyzékét Károlyi elfogadja. Azzal a kiegészítéssel, hogy ez csak a demarkációs vonalakra vonatkozik, az állami határokról később döntenek. Aztán tárgyalni kezdett volna a román, a délszláv és a csehszlovák vezetőkkel, a térség gazdasági kapcsolatainak fenntartásáról. Hogy ami addig felülről szervezett rendszerként működött, az a jövőben is működjön, önkéntesen, minden érdekeltnek megfelelően.
Lehet, hogy ekkor talán nem is jött volna létre a Magyar Tanácsköztársaság, nem lett volna sem vörös-, sem fehérterror, és a Kárpát-medencében békés és szorgos munka folyt volna.
Károlyi túlságosan is hazafi volt ehhez, és utána a proletárdiktatúra csak még jobban ránk haragította a Nyugatot. Mindenki félt az Oroszország felől terjedő, Budapestet és Münchent is felgyújtó bolsevik veszélytől.
De még Horthy is változtathatott volna az elszigeteltségünkön. Ha másért nem, akkor azért, mert az Antant és Tanácsköztársaságot legíőző román hadsereg támogatása nélkül nem is juthatott volna hatalomra. Meghálálhatta volna a segítségüket egy gáláns gesztussal: vigyétek a földet, de maradjon meg a lakosság, az országok közötti békés együttműködés eredményeképpen, némileg átjárható határokkal.
Magyarország Trianon után kis országgá vált, ezt a mai napig emlegetjük. De kis ország is élhet jól. Példa erre egy sor nálunk fejlettebb ország, Luxembourgtól Dánián, Hollandián, Svájcon át Hong Kongig. Nem beszélve Ausztriáról, amelyik nálunk sokkal nagyobbat veszített, hiszen bennünket is elvesztett. (Mégis a trianoni diktátum napját saját születésnapjaként ünnepli.)
Trianon - Mátyás király óta először - Magyarországnak is megadta a lehetőséget, hogy szűkebb határain belül maga döntsön a sorsáról és a jövőjéről. Mi ehelyett az önsajnáltatást választottuk.
És most ismét azt választjuk. A bűnös mindig más, nem mi. Ausztria robbantotta ki a világháborút (holott magyar volt a külügyminiszter), elmaradottságunkért a török, a német, az orosz megszállás a felelős, a mostani helyzetért pedig Gyurcsány és Bajnai.
A nemzeti együttműködés rendszere majd megoldja minden problémánkat - a kettős állampolgársággal, a Trianon-emléknappal, az új, Istenre mint a történelem urára hivatkozó alkotmánnyal.
Biztos, hogy Szent Istvánnak a jobb kezét őríztük meg? Nem véletlenül a bal az? Mintha mindent rosszul csinálnánk. Rosszkor vagyunk rossz helyen.
(Az osztrákok hozzáállásáról ld. a 168 óra blogját!)
Személy szerint nem vagyok vallásos, de - felvilágosult kételkedőként - lehetségesnek tartom, hogy van isten. Azt is feltételezem, hogy ez az isten egyetlen lény, akinek óriási hatalma van az emberek felett, sőt, az egész világ felett. Gondolom ezt egyszerűen abból a triviális tényből, hogy az emberi elme nem alkalmas a tér és az idő mibenlétének megértésére. Nem tudjuk, hogy hol vagyunk (a Világegyetem hol van), és nem tudjuk, mi volt ezelőtt (a "nagy ősrobbanás" előtt). Nem tudjuk elképzelni a térbeli és az időbeli végtelent, mert mindig szeretnénk feltenni a kérdést: mi van azon túl, illetve mi volt az előtt.
Tehát lehetséges, hogy van Isten. Talán valószínű is. De úgy érzem, hogy ha van Isten, az mindenképpen ugyanaz a lény, akár Jahvénak, akár az Úrnak, akár Allahnak hívják. Egy az Isten, de több a megközelítés.
Ha mármost egy az Isten, és a judaizmus, a kereszténység és a mohemadanizmus ugyanazt az egyetlen Istent imádja, akkor furcsa, hogy ez az egy Isten a zsinagógában akkor haragszik meg rám, ha nincs a fejemen fejfedő, a keresztény templomban akkor, ha van, a mecsetben pedig akkor, ha nem vettem le a cipőmet.
A vallások ellentéte nem az istenhitek ellentéte, hanem az egyházak és a szokások ellentéte. A papok azok, akik - minden jószolgálati tevékenységük mellett (amelyeket természetesen elismerek, a lelki vígasz nyújtásától a konkrét segítségig) - gőgjükben azt hiszik, hogy ők ismerik Istent és Isten szándékait. De hogyan ismerhetnék, amikor ők is csak emberek?
Nehéz elképzelni, hogy Péter, aki az Újszövetség szerint háromszor megtagadta Jézust, Rómába menvén tévedhetetlenül hirdethette az új vallást. Még furább, hogy későbbi utódai elfogadtatták a pápai tévedhetetlenség doktrináját. A pápa sem lehet tévedhetetlen, sem vallási, sem tudományos kérdésekben, egyszerűen azért, mert ember, ő is ember.
Az egyházak azok, amelyek - nagyon is emberi és hatalmi indíttatásból - marakodnak az egyetlen Istenhez való hozzáférés jogán, és amikor eretnekeket égetnek, ártatlanokat kaszabolnak le a Szentföldért folytatott hadjáratok során vagy a "hitetlenek" ellen öngyilkos merényleteket hajtatnak végre elvakult hívőikkel, valójában istentelenül viselkednek.
A világ eljutott az egyházak párbeszédének korszakába. Ez jó dolog. De még jobb lenne, ha az összes létező egyház (vagy legalábbis az összes nagyobb egyház) egyetértene abban, hogy az ember nem értheti meg Istent, következésképp nem is tolmácsolhatja Őt a kizárólagosság igényével. Az egyházak között nem elég a párbeszéd (amelyben mindenki a maga igazát védi), hanem egy olyan, új egyházi keretre lenne szükség, amely ennek az Isten-képzetnek az alapján egységesítené (vagy relativizálná) a szertartásokat, lehetővé tenné az egyes hitek és vallási tevékenységek egyenjogú gyakorlását, az átjárhatóságot egyikből a másikba.
Eljött az alázat ideje. Van Valaki, aki sokkal erősebb nálunk, aki világokat teremt és semmisít meg, akinek létét nem a tudatunkkal látjuk be, hanem a lényünkben érezzük, és mindenkinek magánügye, hogy hogyan viszonyul Hozzá. Például a zsidók, a katolikusok és a muzulmánok is szigorú böjti előírások szerint élnek. A böjt, a szervezet méregtelenítése köztudottan egészséges. De hogy valaki pénteken akar-e böjtölni, vagy a Ramadánkor, továbbá hogy ehet-e disznóhúst vagy ihat-e alkoholt, arról jobb, ha nem a papját kérdezi meg, hanem az orvosát és a gyógyszerészét.