A V4-ek 2025-re államszövetséggé szerveződtek, közös parlamenttel, kormánnyal, valamint rotációs alapon szervezett elnökséggel. Hogy a legnagyobb népességű szövetségi állam, azaz Lengyelország ne jusson túlsúlyra, abban egyeztek meg, hogy mind a négy részen külön-külön tartanak választásokat, és azonos számú képviselőt juttatnak be a szövetségi gyűlésbe. Eleinte sokan tartottak a csehek és szlovákok összejátszásától (amivel kétszeresre növelhették volna a részarányukat a parlamentben), de kiderült, hogy a szlovákok ugyanannyira utálják a cseheket, mint a magyarokat. Ez stabil alapnak bizonyult.

          Nagy vita volt a szövetségi főváros kiválasztása körül. Végül Visegrád mellett döntöttek, már csak a név miatt is, de csak reprezentációs jelleggel, miközben a négy állam székhelye megtartotta korábbi státusát.

          Magától értetődött, hogy első szövetségi elnöknek Orbán Viktort válasszák meg, ő pedig valóságos királyi udvart működtetett Visegrádon. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy a hegyoldalon felépítsék a visegrádi stadiont, amelyet egyéb javaslat híján róla neveztek el. Ez a határozat úgyszólván magától született meg, hiszen a szövetségi elnök mindenfajta személyi kultusznak ellensége volt. És azt is természetesnek tartotta mindenki, hogy a felcsúti kisvasutat Visegrádig hosszabbítsák meg. A külföldi delegációk fogadásának állandó programpontja volt a Visegrád-Felcsút-Visegrád vonatozás. Pilisszentkereszt felett még egy olyan vadasparkot is kialakítottak, ahol az illusztris vendégek a vonat ablakából ejthették el a vadat. Erre a területre magyar lakosokat kizárólag vadhajtás céljából engedték be.

          Teltek-múltak az évek, Orbán hívei az ügyes tájékoztatási politikának köszönhetően a másik három országban is megszaporodtak, és a szövetség új alkotmányt kapott. Ennek alapján takarékosságból, illetve a józan ész szavát követve most már egyetlen állam jött létre, Kárpátia, amelynek Lengyelország, Csehország és Szlovákia pusztán tartományaként működött, míg Magyarország a mindenkori elnök koronabirtokává vált.

          2046-ban Orbán elnök megrendült egészségi állapotára való tekintettel lányára, Ráhel hercegnőre ruházta az államfői tisztséget. Ezt néhány év múlva újabb alkotmányjogi változások követték. 2050-ben az állam neve Közép-Európai Unió lett, és mint ilyen, méltó partnere a közben meggyengült Európai Uniónak. Ráhel hercegnőből alkotmányos királynő lett. Az új erőközponthoz más államok is csatlakoztak: 2058-ban Horvátország, 2061-ben Szerbia, majd 2067-ben Románia. Ekkortól az államot már valóságos birodalomnak tekinthetjük. Jelenleg tárgyalások folynak Ausztria esetleges csatlakozásáról.

        A hivatalos nyelv az angol, de a tartományi nyelvek helyileg ugyancsak hivatalosan használhatók. Egy ideig konfliktusokat okozott, hogy a romániai tartományban a magyar nem válhatott hivatalos nyelvvé, de kompromisszum született: ha minden érdekelt fél értett magyarul, akkor szabadon kommunikálhattak az anyanyelvükön, szerződéseket írhattak alá és helyi jogszabályokat is hozhattak, de ezeket utólag le kellett fordítani románra és angolra.

        A birodalom területén serény és boldog élet folyt, fellendült az építőművészet, a labdarúgás, évente országos szpartakiádokat rendeztek, ugrásszerűen fejlődtek a dalmáciai övezetek, különösen fellendült a hitélet, valamint az emberek mindennapi boldogságáról beszámoló irodalmi és filmművészeti alkotások. Erről egyébként mindenki meggyőződhet, aki követi az állami sajtót és médiát.

          Mára az államszövetség lakossága a részt vevő tartományok összlakosságának a 68 %-át is eléri. Hogy miért nem a 100 %-át? Mert aki tudott, még időben elmenekült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.