Poszt-demokrácia

Címkék: demokrácia Kína

2019.04.17. 22:49

Mindenki ismeri Churchill mondását, aminek lényege, hogy a demokrácia ugyan rossz berendezkedés, de sajnos nincs nála jobb. De vajon tényleg nem lehetséges jobb rendszer? Erre a kérdésre keresem a választ.

          Sokáig az volt a véleményem, hogy a demokrácia és a zsarnokság egymást váltó berendezkedések: amikor a zsarnokság elviselhetetlenné válik, akkor a nép kivívja magának a beleszólást, de amikor a demokráciában már túl nagy a rendetlenség, akkor a zsarnokot is elfogadjuk, hogy végre rend és stabilitás legyen. Ez ugyanúgy megfigyelhető volt a régi Rómában, mint a Nagy Francia Forradalom után vagy a weimari köztársaság bukásakor. És a mi korunkban ugyanilyen „rendetlenség” kezd kialakulni, amikor is a nép jelentős hányada sokallni kezdi az olyan „képtelenségeket”, mint a homoszexuálisok jogai vagy a politikai korrektség. A demokrácia és a zsarnokság közötti fluktuáció azonban túlságosan megterhelő. Milyen jó lenne egy olyan berendezkedést találni, amelyik ötvözi a kettőt: biztosítja a rendet és biztonságot, de közben az egyének ésszerű szabadságát is!

          Meggyőződésem, hogy lehetséges egy ilyen vegyes rendszert kialakítani. És hogy ez nem valamiféle elvont képzelgés, arra a mai Kína változásaiból következtethetünk. Miért éppen Kína? Talán azért, mert az ottani   konfuciánus hagyomány nagy súlyt helyez a kormányzás művészetére, az uralkodói bölcsességre. Kína nagy ország, nagy lakosságú birodalom, amelyben a rövid maoista felfordulást leszámítva mindig is a kiszámíthatóság volt jellemző. Már évtizedek óta folyamatosan alakul át az ország, technikai értelemben gyorsan modernizálódik, miközben a kapitalizmus eredendő anarchiáját sikeresen fékezik. A Kommunista Párt szilárdan a kezében tartja a hatalmat, és ezzel egy intézményes stabilitást biztosít, miközben folyamatos a kádercsere. A számítástechnikai forradalom következtében minden eddiginél jobb lehetőségek nyíltak a tömegek féken tartására (személykövető rendszerek, az állampolgári viselkedés ellenőrzése, kreditrendszer, az életmód befolyásolása stb.). Ez nyugaton riadalmakat kelt, de látni kell a folyamat pozitív lehetőségeit is.

 _hszi-megfigyelorendszer.jpg

 

          Egy poszt-demokratikus kormányzásnak feltételezésem szerint a következő tulajdonságai lehetnek:

1. A legfelső hatalom tartósan egy személy vagy egy rotálódó szűk irányító csoport kezében van;

2. ez a hatalmi csoportosulás az egész lakosság érdekében fejti ki tevékenységét, a különböző érdekeket képes harmonizálni;

3. az utódlás tervszerűen és ellenőrzötten történik, amely révén tovább lehet vinni a hosszú távú, de időnként korrigált célkitűzéseket.

         Ha megvizsgáljuk az utóbbi évszázadok jelentősebb politikai vezetőit, többet is találunk közöttük, akiket a hatalom puszta megragadásán túl a hosszú távú célok is érdekeltek. Napóleon nagy reformer lehetett volna, ha a hadjáratok nem aprózzák el az erejét. Lenin kidolgozta egy nem polgári demokrácia elméletét, de korai halála miatt nem lehet tudni, hogy ő is a sztálini terrornál kötött volna-e ki. Sztálin zsarnoki viselkedése mögött is felfedezhetjük egy új uralmi rendszer erőltetését. Hitlert a zsidógyűlölete akadályozta meg abban, hogy egy fenntartható új német birodalmat hozzon létre. Kádár János sokat kínlódott az utódlás megoldatlanságától. Talán nem is volt senki, akinek jó szívvel átadhatta volna a kormányzást.

          Az utódlás kérdését sok diktátor dinasztikus irányban kereste. Ez a poszt-szovjet államokban és Észak-Koreában valósult meg, de egyik helyen sem látszik megnyugtató megoldásnak, csakúgy, mint a Castro-rendszer átmentése. Putyin esete érdekes. Jelcin választotta ki utódjának, de lassanként egy egészen más rendszert alakított ki. Szemmel láthatóan nagyon zavarják a demokratikus szabályok, és a Medvegyevvel való hivatalcserék (elnök – miniszterelnök – elnök) is csak puhatolódzások voltak. Előbb-utóbb örökös elnök lesz belőle.

          A baj az, hogy Putyin maga sem fogadja el teljesen, hogy a nép javára legyen egyeduralkodó. Ahelyett, hogy építene és normalizálná az uralmát, a világpolitikában akar kulcsszereplő lenni, és éppen emiatt nem tudja biztosítani népének a stabil körülményeket.

          Ez az a pont, ahol Hszi Csin-ping rátalált a megoldásra. Őt a Kínai Kommunista Párt választotta ki legfelsőbb vezetőnek, és már életfogytiglani uralkodónak tekinthetjük. Feltételezhetjük, hogy ezt a pozíciót nem a saját érdekében használja ki, hanem egész Kína javára. Lehetségesnek látszik, hogy ez a vezetési stílus nem fogja úgy eltorzítani a kínai politikát, mint amit Észak-Koreában figyelhettünk meg, a Kim-család három nemzedékénél. Hszinek egyszerűen nem lesz szüksége személyi kultuszra az intézményi támogatás és a belső kontroll mellett.

 

_hszi-kkp.jpg

          Ezt a poszt-demokratikus modellt Európában nehéz elképzelni. Németországban Merkel stabilitást biztosított, de ez mára véget ért. Franciaországban DeGaulle volt az egyetlen ilyen hosszú ideig meghatározó vezető. Az antidemokratikus mozgalmak egyelőre nem tudtak átfogó társadalomszervezési elképzelést adni, megragadtak a gyűlölet-propagandánál és a nemzeti szuverenitás visszaállításának követelésénél, amely mára időszerűtlenné vált a globalizálódó Európában.

          Ami a mi térségünket illeti, még antidemokratikus platformon sem látszik kialakulni hosszú távú stratégia. Itt sem az orosz, sem a kínai modell nem látszik működni, a mi vezetőink sokkal inkább valamiféle Übü király-szerű rablóbandáknak tűnnek, akik jól meg akarják szedni magukat, de nincs elképzelésük arról, hogy az országaik merre tartanak. Orbán Európában is csak a káoszt erősíti, Kaczynski valamiféle katolikus fundamentalizmus talaján áll, Fico, Vucic, Zeman vagy Gruevszki pedig a zavarosban halásznak.

          A demokrácia világszerte hanyatlani látszik. Elsősorban a legfőbb országokban: Trump Amerikájában, Putyin Oroszországában, Hszi Kínájában. Ezek közül csak a kínai példa mutat valamiféle reményt, hogy egy poszt-demokratikus berendezkedés egyszerre biztosítja a fejlődést és a stabilitást. Ugyanez adna lehetőséget a föld környezetvédelmi gondjainak megoldására is, de egyelőre Kína is a mindenáron való gazdasági növekedés lázában él, így nem használja ki a szervezettségben rejlő előnyt.

          Hogy mi lesz a demokrácia és a világ sorsa, az még a mi időnkben kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr2414772400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása