A szexuális ösztön voltaképpen a szaporodás, a fajfenntartás ösztöne, és az állatvilágból örököltük. Az állatoknak muszáj foglalkozni vele, mert amelyik faj erről leszokik, az saját magát szelektálja ki. De világosan lehet látni, hogy a fajfenntartás nem kifejezett örömforrás, hanem kötelesség. Behatárolja a párzási időszak, amelyen kívül a nőstények egyáltalán nem érdeklődnek a dolog iránt, és a hímek sem erőltetik.

A párzási időszakot a nőstény szaga jelzi. Nem a látvány, hanem a szag az, ami beindítja a reflexláncolatot. Vannak különleges mozgások is, például a madaraknál a násztánc, sok emlősnél a hímek párviadala, vagy ahogy a nőstény oroszlán hátrafelé becsúszik a hím hasa alá.

Nem lehet tudni, hogy az ősembereknél mikor tűnt el a szag. Az a tény, hogy a nők átlagosan 28 napos ciklusokban válnak fogamzásképessé, valószínűleg csökkentette a szag (és ezzel együtt a párzási időszak) jelentőségét. Feltételezem, hogy az ősférfit elsősorban női fenék látványa (és esetleg mutogatása) hozta tűzbe.

A közösüléshez két dolog kell: egy merev pénisz és egy nedves vagina.  Gondolom, hogy az előbbinek a látványa tette nedvessé a vaginát. Hogy ennek volt-e valamilyen szaga, nem tudhatjuk. A mai kor nője a menstruáció szagát is igyekszik elrejteni.

Az ősemberek akkor közösültek, amikor módjuk és idejük volt rá, és még nem tartották számon, hogy melyik gyereknek ki lehet az apja. Talán természetes is volt, hogy egy-egy nő több férfival is közösüljön. Ebből eredhet az a ma is meglévő különbség, hogy egy férfi érdeklődése az ejakuláció után drámaian lecsökken, míg a nő még szívesen folytatná az aktust. Ha nem az egyikkel, akkor a másikkal. Mikrokamerás felvételek igazolták, hogy a sperma nem egyedként viselkedik, a többi egyéni indulóval versenyezve, hanem csapatokba rendeződve. Ha három férfi ejakulátumáról van szó, akkor mindháromban lesz egy sztár-sperma, és a többiek annak az egynek az útját egyengetik, nekiütközve a két másik csapatnak.  Mint az amerikai futballban. A nő érdeke a sikeres utód szempontjából az, ha minél több férfi spermáját "versenyezteti".

Mindezt elrontotta a férfiuralom és az ebből adódó monogámia. És mi lett belőle? A férfiak elsősorban az anyagi és hadvezetési képességeik alapján választódtak ki (ez is eltért egy kicsit a szarvasbikák egészséget mutató nyers erejének összemérésétől), és attól kezdve ugyanannak a nőnek csak ugyanazzal a férfival lehetett utódja, a verseny tovább nem volt érvényes. (Legfeljebb a házastárs megcsalása árán, de azt igyekeztek kiküszöbölni és büntetni.)

Nem tudom, mikor kezdték az emberek igazán élvezni a szexet. A "házastársi kötelesség" gyakori fölemlegetése legalábbis gyanús. A szerelmi házasság eleve a megszokott (és a törvény által támogatott) családviszonyok ellen hatott.

Az emberek azonban fokozatosan rájöttek arra, hogy a testi élvezet elválasztható a szerelemtől, és elválasztható a társadalmi kötelmektől is. A homoszexuális férfiak és nők szaporodás nélkül élvezhették a szexet, a maszturbálás pedig a partnerkapcsolatot is szükségtelenné tette. (Sok férfi ma is elsősorban a presztizs-szempontok miatt jár a nők után.)

Ez egy hosszú és lassú emancipációs folyamat. A mai korban azonban már világosan el lehet különíteni a szaporodási célt az érzéki élvezettől. A lombikban megtermékenyített petesejt visszaültetése még azt is lehetővé teszi, hogy szüzeknek legyen gyermekük. 

Míg a közösüléskor a nemiszervek bizonyos részei (a péniszen a makk, a vaginában a csikló) veszik fel az ingerület legnagyobb részét, a maszturbálás közben mindkét nemiszervet önállóan, partner nélkül is lehet izgatni. A férfiak ezt a kamaszkor elejétől megtanulják (maguktól is, de végső esetben egymás elbeszéléséből). A nőknek nehezebb dolguk van. A férfi lelemény azonban számukra is a maszturbációs segédeszközök egész arzenálját kínálja (a lassú golyóktól és a szelíd vibrátortól a nyalógépen át a dildóig és a mozdonyként működő, dugattyús gépekig).

De még arra sem lenne szükség, hogy ilyen testi utánzatokat vegyünk igénybe. Az ingerület a nemiszervektől az agyba jut, és patkánykísérletekben már sikerült megtalálni azt az "örömközpontot", ahol a kéjérzés voltaképpen megnyilvánul. Ha ezt az agyi régiót stimulálják (elektródákkal vagy csak rádióhullámokkal), minden szexuáis tevékenység nélkül is elérhetjük ugyanazt az élményt. Akkor, amikor mi akarjuk, amikor kedvünk van rá, és nem kell arra várnunk, hogy megfelelő legyen a partner, a hely és az időpont.

A mai eszünkkel nehéz elképzelnünk, milyen változásokat hozna ez az "orgazmus-gép" a két nem viszonyára. Feltételezem, hogy ha a közösülés szinte teljesen kiküszöbölődne (mert nélküle is meg lehet oldani mind a szaporodást, mind az örömszerzést), a férfiak és nők jobban figyelnének egymás emberi értékeire. Megszűnne a nők elleni szexuális erőszak és a prostitúció (minek, amikor olcsón és egészségi kockázatok nélkül megszerezhetem ugyanazt az élvezetet?), a gyermekvállalás ünnepélyes aktussá nemesedne (a megfelelő partner kiválasztása után), és mindkét nem felszabadulna a párkeresés frusztrációi alól (a szexuális megfelelőség megszűnne szempont lenni). A szexuális beállítódás és képesség elvesztené mai kiemelt jelentőségét, a privát szféra részévé válna.

A szex véget érne - abban a formájában, amelyikben ma ismerjük, és az ember végleg elválna az állatvilágtól.

A műszaki feltételek szinte már ma is rendelkezésre állnak. Leginkább a pszichológiai és szociológiai feltételek hiányoznak. Az ember hajlamos gondolkodás és mérlegelés nélkül folytatni azt, amit a szüleitől és nagyszüleitől látott. (És akkor még nem említettük a vallási parancsolatok nyomását.) A hatvanas évek szexuális forradalma után ma újra a konzervatív értékek látszanak erősödni. A kísérletezőknek meg kell elégedniük a saját nemi életük megreformálásával. Lehetőleg titokban. De így is megéri.

Mindezt aszexuális emberként mondom, aki számára a szex legfeljebb csak örömszerző, karitatív tevékenységként jön számításba. De látom embertársaim vergődését (hányan lesznek öngyilkossá csak azért, mert az a személy, akit kinéztek maguknak, nem szereti őket viszont!), látom a szexualitástól megfosztott férfiak (például katonák) és nők (például apácák) torz viselkedését.

Van remény, hogy felszabaduljunk a szexuális nyomor alól, és férfi és női állatból végre emberré váljunk.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.