Igen. A közértben láttam, a sor elején. Kenyeret vett és tejet, hosszú haja volt, nagy mellei, két gyerek volt vele. A nézésén láttam, hogy nem lehet egy közönséges családanya. Mire én is fizettem, ő már beszállt egy Trabantba, és süvítve elhajtott. Akkor csak gyanúsnak találtam az esetet, de amióta felröppent a hír, hogy Welsz Tamás lehet, hogy nem is halt meg a rendőrautóban, most már minden világos. Hát persze, a tanúvédelmi program keretében teljesen új személyazonosságot adtak neki. (Megjegyzem, férfiként gusztususabb volt, mint nőként.)
Nagyon szeretnék vele találkozni. Hogy miért? Sürgősen szükségem lenne egy bissau-guineai útlevélre. Vagy
bármilyen más útlevélre - amivel kijuthatok ebből a kutya országból. Ehhez pedig olyan emberekre van szükség, mint ő.
Welsz Tamás élt, Welsz Tamás él, Welsz Tamás élni fog!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.