Az ellenforradalom kérdése nagyon megosztja a történészeket, különösen 1956 megítélése. Pedig a kérdés egyszerű. A forradalom marxista felfogásából következik, hogy a forradalom előre lendíti a társadalmat, az ellenforradalom pedig hátra. Mindkettő nagy erővel, erős tömegtámogatással. Mivel a marxizmus szerint a szocialista társadalom fejlettebb a burzsoá társadalomnál, nem kérdés, hogy ami az elmélet szerint visszalépés (a szocializmus előtti állapot megteremtése), az nem lehet forradalom, csak ellenforradalom.

Horthy is hasonló értelemben használta a kifejezést, ő a proletárdiktatúra erőszakos eltörlését értette alatta, szintén jelentős tömegtámogatással (elsősorban a középparaszti rétegre és a klérusra támaszkodva).

1956-ban a szocializmust akarták eltörölni, ez a marxista szemlélet szerint egy hátrafelé tett lépés lett volna. (Ebben nem is lehet vita.) Ötvenhat azonban egy újfajta zsarnoksággal szembeni fellépés, népfelkelés is volt, de ha 45-48 felől nézzük, ez akkor is csak egy restaurációs kísérlet. Kérdés persze, hogy a koalíciós idők demokráciáját, többpártrendszerét mennyire lehetett volna restaurálni.

A magyar társadalom meglehetősen passzív. A szegényparasztság és a proletariátus minden szenvedése
ellenére sem lett volna forradalom 1918-ban, ha előtte nem lett volna háború. Nem lett volna Tanácsköztársaság, ha az Antant drámai területrendezése nem húzza ki a talajt a polgári köztársaság lába alól. És nem lett volna a koalíciós időszak demokráciája sem, ha a Horthy-rendszert nem dönti meg egy idegen hatalom hadereje.

A proletárok csak éltek a lehetőséggel, amikor 1919-ben ők is színházba járhattak (ezt azelőtt nem engedhették volna meg maguknak, sem anyagilag, sem a társadalmi illemszabályok szerint), és ugyanígy, negyvenötben nem ők harcolták ki maguknak a földosztást, hanem azt nekik a Magyar Kommunista Párt intézte el, felülről (és feltehetően propagandisztikus céllal). Belső átalakulás helyett a kelet-európai népek inkább a kívülről kapott lehetőségekkel éltek. Azt harcolták ki maguknak, ami meg volt engedve.

Ugyanez ismétlődött meg 1989-ben. Gorbacsov reformjainak köszönhetjük, hogy újra kaptunk egy esélyt egy demokratikus társadalom felépítésére, de a társadalom egésze megszokta már a régit, belsőleg nem nagyon akart változni. Jól elvolt Kádár alatt, csak egy kicsivel nagyobb jólétet szeretett volna, úgy akart élni, mint a németek és az amerikaiak a filmeken. Dallast akart - szocialista létbiztonsággal.

Napjainkban is passzív a tömeg. Az Orbán-rezsim csinálja a változásokat, a nép pedig jóváhagyja. Legfeljebb a nacionalista, irredenta jelszavakra rezonál, szívesen követne bárkit, akinek a révén nagyobbnak, büszkébbnek érezhetné magát mint a magyarság tagja, de ezt sem a maga erejéből. Büszke akar lenni az aranycsapatra, a kocsira, a gatyára, a magyar Nobel-díjasokra, miközben annyit sem tesz meg, hogy felszedje a kakit a kutyája után vagy hogy a liftben ne dohányozzon.

Mi ezeknek az orbánista változásoknak a fő iránya? A polgári jogok szűkítése, a termelőeszközöknek kevesek kezében való koncentrálása, egy korábbi társadalmi berendezkedés rekonstruálása. De sokkal inkább ellenforradalom ez, mintsem egyszerű restauráció lenne, hiszen olyat akar erőből megteremteni, aminek már nincs meg a társadalmi alapja. Nem a régi úri rendszert, nem a régi burzsoáziát akarja visszahozni, hanem egy újat teremteni. A régi nagybirtokosok már a világháborúval elmenekültek, a földjüket elvesztették. Most majd lesznek új földesurak, új nagybirtokosok.És akiknek Orbán megengedi, azokból lesz az új burzsoázia.

A Fidesz fülkeforradalmat emleget, de ennek sokkal inkább ellenforradalmi az iránya. A forradalomhoz
szükséges tömegtámogatást a szélsőjobb hisztérikus retorikája helyettesíti  a másképp gondolkodók ellen szinte háborút viselő "békemenettel", a politikusok által ösztönzött és pénzelt "civil összefogással", amit csak a paletta teljessége okán is jól kiegészítenek a goj és a szkíta motorosok. Egyáltalán, miért nem lovon járnak ezek az ősmagyarok? A fülrepesztő motorozás, az acélsisakok, a bőrnadrágok és fekete bakancsok sokkal inkább a nácikat idézik fel, mintsem a honfoglaló magyarokat. Hagyományőrzőnek és nemzeti érzelműnek mondják magukat, de az antiszemita hangsúlyok (épp az Élet menete idején akarnak a zsinagóga előtt "gázt adni") elárulják a valódi hajtóerőt.

Horthy ellenforradalmát néhány évvel később a Bethlen-féle konszolidáció követte. Vajon a fülkeforradalomra hivatkozó dinamikus hátralépést, az orbáni ellenforradalmat mikor követi a konszolidáció?

Orbán ellenforradalma erős hasonlóságot mutat a közép-ázsiai köztársaságok hatalmi átrendeződésével. Ami különbözik, az Európa és főleg az Európai Unió. Orbán tehát az említett ellenforradalmi folyamatot ennek keretein belül próbálja megvalósítani. Hogy ez sikerül-e neki, azt nem tudjuk. A külső nyomás nem hat rá, mert ezt ügyesen át tudja formálni egy imitált szabadságharccá. Ha az Európai Unió túl messzire menne, akkor Orbán Viktor maga is kiléphetne az Unióból, és attól kezdve rohamosan sodródnánk Fehéroroszország és Közép-Ázsia felé. Nem kell félni. Ott is jól fogjuk érezni magunkat. Hiszen lélekben még mindig félázsiaiak vagyunk. Orbán Viktor szerint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.