Ma egy vallási kerekasztal-kénferenciát készülök
meghallgatni, és ezzel kapcsolatban próbálom összeszedni
a gondolataimat.
Személy szerint nem vagyok vallásos, de - felvilágosult kételkedőként - lehetségesnek tartom, hogy van isten. Azt is feltételezem, hogy ez az isten egyetlen lény, akinek óriási hatalma van az emberek felett, sőt, az egész világ felett. Gondolom ezt egyszerűen abból a triviális tényből, hogy az emberi elme nem alkalmas a tér és az idő mibenlétének megértésére. Nem tudjuk, hogy hol vagyunk (a Világegyetem hol van), és nem tudjuk, mi volt ezelőtt (a "nagy ősrobbanás" előtt). Nem tudjuk elképzelni a térbeli és az időbeli végtelent, mert mindig szeretnénk feltenni a kérdést: mi van azon túl, illetve mi volt az előtt.
Tehát lehetséges, hogy van Isten. Talán valószínű is. De úgy érzem, hogy ha van Isten, az mindenképpen ugyanaz a lény, akár Jahvénak, akár az Úrnak, akár Allahnak hívják. Egy az Isten, de több a megközelítés.
Ha mármost egy az Isten, és a judaizmus, a kereszténység és a mohemadanizmus ugyanazt az egyetlen Istent imádja, akkor furcsa, hogy ez az egy Isten a zsinagógában akkor haragszik meg rám, ha nincs a fejemen fejfedő, a keresztény templomban akkor, ha van, a mecsetben pedig akkor, ha nem vettem le a cipőmet.
A vallások ellentéte nem az istenhitek ellentéte, hanem az egyházak és a szokások ellentéte. A papok azok, akik - minden jószolgálati tevékenységük mellett (amelyeket természetesen elismerek, a lelki vígasz nyújtásától a konkrét segítségig) - gőgjükben azt hiszik, hogy ők ismerik Istent és Isten szándékait. De hogyan ismerhetnék, amikor ők is csak emberek?
Nehéz elképzelni, hogy Péter, aki az Újszövetség szerint háromszor megtagadta Jézust, Rómába menvén tévedhetetlenül hirdethette az új vallást. Még furább, hogy későbbi utódai elfogadtatták a pápai tévedhetetlenség doktrináját. A pápa sem lehet tévedhetetlen, sem vallási, sem tudományos kérdésekben, egyszerűen azért, mert ember, ő is ember.
Az egyházak azok, amelyek - nagyon is emberi és hatalmi indíttatásból - marakodnak az egyetlen Istenhez való hozzáférés jogán, és amikor eretnekeket égetnek, ártatlanokat kaszabolnak le a Szentföldért folytatott hadjáratok során vagy a "hitetlenek" ellen öngyilkos merényleteket hajtatnak végre elvakult hívőikkel, valójában istentelenül viselkednek.
A világ eljutott az egyházak párbeszédének korszakába. Ez jó dolog. De még jobb lenne, ha az összes létező egyház (vagy legalábbis az összes nagyobb egyház) egyetértene abban, hogy az ember nem értheti meg Istent, következésképp nem is tolmácsolhatja Őt a kizárólagosság igényével. Az egyházak között nem elég a párbeszéd (amelyben mindenki a maga igazát védi), hanem egy olyan, új egyházi keretre lenne szükség, amely ennek az Isten-képzetnek az alapján egységesítené (vagy relativizálná) a szertartásokat, lehetővé tenné az egyes hitek és vallási tevékenységek egyenjogú gyakorlását, az átjárhatóságot egyikből a másikba.
Eljött az alázat ideje. Van Valaki, aki sokkal erősebb nálunk, aki világokat teremt és semmisít meg, akinek létét nem a tudatunkkal látjuk be, hanem a lényünkben érezzük, és mindenkinek magánügye, hogy hogyan viszonyul Hozzá. Például a zsidók, a katolikusok és a muzulmánok is szigorú böjti előírások szerint élnek. A böjt, a szervezet méregtelenítése köztudottan egészséges. De hogy valaki pénteken akar-e böjtölni, vagy a Ramadánkor, továbbá hogy ehet-e disznóhúst vagy ihat-e alkoholt, arról jobb, ha nem a papját kérdezi meg, hanem az orvosát és a gyógyszerészét.
Személy szerint nem vagyok vallásos, de - felvilágosult kételkedőként - lehetségesnek tartom, hogy van isten. Azt is feltételezem, hogy ez az isten egyetlen lény, akinek óriási hatalma van az emberek felett, sőt, az egész világ felett. Gondolom ezt egyszerűen abból a triviális tényből, hogy az emberi elme nem alkalmas a tér és az idő mibenlétének megértésére. Nem tudjuk, hogy hol vagyunk (a Világegyetem hol van), és nem tudjuk, mi volt ezelőtt (a "nagy ősrobbanás" előtt). Nem tudjuk elképzelni a térbeli és az időbeli végtelent, mert mindig szeretnénk feltenni a kérdést: mi van azon túl, illetve mi volt az előtt.
Tehát lehetséges, hogy van Isten. Talán valószínű is. De úgy érzem, hogy ha van Isten, az mindenképpen ugyanaz a lény, akár Jahvénak, akár az Úrnak, akár Allahnak hívják. Egy az Isten, de több a megközelítés.
Ha mármost egy az Isten, és a judaizmus, a kereszténység és a mohemadanizmus ugyanazt az egyetlen Istent imádja, akkor furcsa, hogy ez az egy Isten a zsinagógában akkor haragszik meg rám, ha nincs a fejemen fejfedő, a keresztény templomban akkor, ha van, a mecsetben pedig akkor, ha nem vettem le a cipőmet.
A vallások ellentéte nem az istenhitek ellentéte, hanem az egyházak és a szokások ellentéte. A papok azok, akik - minden jószolgálati tevékenységük mellett (amelyeket természetesen elismerek, a lelki vígasz nyújtásától a konkrét segítségig) - gőgjükben azt hiszik, hogy ők ismerik Istent és Isten szándékait. De hogyan ismerhetnék, amikor ők is csak emberek?
Nehéz elképzelni, hogy Péter, aki az Újszövetség szerint háromszor megtagadta Jézust, Rómába menvén tévedhetetlenül hirdethette az új vallást. Még furább, hogy későbbi utódai elfogadtatták a pápai tévedhetetlenség doktrináját. A pápa sem lehet tévedhetetlen, sem vallási, sem tudományos kérdésekben, egyszerűen azért, mert ember, ő is ember.
Az egyházak azok, amelyek - nagyon is emberi és hatalmi indíttatásból - marakodnak az egyetlen Istenhez való hozzáférés jogán, és amikor eretnekeket égetnek, ártatlanokat kaszabolnak le a Szentföldért folytatott hadjáratok során vagy a "hitetlenek" ellen öngyilkos merényleteket hajtatnak végre elvakult hívőikkel, valójában istentelenül viselkednek.
A világ eljutott az egyházak párbeszédének korszakába. Ez jó dolog. De még jobb lenne, ha az összes létező egyház (vagy legalábbis az összes nagyobb egyház) egyetértene abban, hogy az ember nem értheti meg Istent, következésképp nem is tolmácsolhatja Őt a kizárólagosság igényével. Az egyházak között nem elég a párbeszéd (amelyben mindenki a maga igazát védi), hanem egy olyan, új egyházi keretre lenne szükség, amely ennek az Isten-képzetnek az alapján egységesítené (vagy relativizálná) a szertartásokat, lehetővé tenné az egyes hitek és vallási tevékenységek egyenjogú gyakorlását, az átjárhatóságot egyikből a másikba.
Eljött az alázat ideje. Van Valaki, aki sokkal erősebb nálunk, aki világokat teremt és semmisít meg, akinek létét nem a tudatunkkal látjuk be, hanem a lényünkben érezzük, és mindenkinek magánügye, hogy hogyan viszonyul Hozzá. Például a zsidók, a katolikusok és a muzulmánok is szigorú böjti előírások szerint élnek. A böjt, a szervezet méregtelenítése köztudottan egészséges. De hogy valaki pénteken akar-e böjtölni, vagy a Ramadánkor, továbbá hogy ehet-e disznóhúst vagy ihat-e alkoholt, arról jobb, ha nem a papját kérdezi meg, hanem az orvosát és a gyógyszerészét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr921994460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.