Kedvelt példájuk a társadalomtudósoknak, hogy egy békát meg lehet főzni, ha fokozatosan növeljük a víz hőmérsékletét. Egy ideig élvezi, és amikor kellemetlenné válik, akkor már nem tud kiugrani. Ez a példa engem mindig irritált. A béka, mint minden állat, nem tűri a rabságot. Hogy csak úgy beletegyük egy fazék vízbe. Az első dolga az lenne, hogy kiugrik. Nagy nehezen talán meg lehetne nyugtatni, hogy maradjon, de amikor a víz hőmérséklete kezd kellemetlenül meleggé válni, akkor azonnal kiugrana. Abban az esetben maradna csak, ha a meleg bénítóan hatna az idegrendszerére. (De akkor a példa lényege nem igaz, mert ez esetben nem a fokozatosság tenné tétlenné, hanem a konkrét hőmérséklet.) 

          Hasonlóképpen sántít az emberi társadalomra átvitt analógia is. Általában az emberek nem fokozatosan szoknak hozzá a szolgasághoz, hanem egyik napról a másikra szolgává teszik őket. Elveszik a termésüket, ingyen dolgoztatják, a törvény nevében megbotozzák és hasonlók. Amikor már beállt ez a kedvezőtlen változás, akkor egy másik szabály kezd érvényesülni: egyedül gyönge vagyok, abban pedig nem bízhatom, hogy a többiek mellém állnának egy lázadás esetén.

          Ha egyáltalán, akkor itt lehet némi analógiáról beszélni a képzeletbeli béka és az ember viselkedése között. Az ember mérlegeli a tetteinek a következményét. Hogy mikor érdemes fellázadni. És ha ügyes a hatalom, akkor a mérlegelésnek mindig az lesz az eredménye, hogy „most még nem, majd talán később”. És soha nem lesz később, illetve nagyon ritkán, és akkor is ki lehet mutatni valamilyen hibát a felül lévők számításában. Lenintől megtanultuk, hogy a forradalomhoz forradalmi helyzet is kell, az pedig csak akkor áll elő, ha az elnyomottak már nem tudnak elnyomásban élni, az elnyomók pedig nem tudnak elnyomni. Mármint a régi módon. És itt a bökkenő. A diktatúrák egyre finomítják az elnyomás technikáit. Ha a régi módon már nem megy, akkor kitalálnak valami újat. Például hogy megvédik a népet egy nem létező veszedelemtől. Vagy a megújított rendszer elhozza Isten országát. (Az Orbán-rezsim most épp ezzel a kettővel kísérletezik.) Ha valaki a sajtót és a kommunikáció új formáit uralja (a bértollnokoktól az internetes trollokig), akkor mindig eltolódik a felháborodás és a lázadás pillanata. Az idő pedig a lázadó ellen hat.

          Nekünk csak annyi az előnyünk a lassan fővő békával szemben, hogy fizikailag ki tudunk ugrani a fazékból. De ahogy az 1948-as „fordulat éve” megmutatta, a fazékra egyik napról a másikra rá lehet tenni a fedőt. Ezért hát csak azt tudom ajánlani a béka-társaimnak, hogy mindenki addig ugorjon ki a fazékból, amíg még lehet. Nem a hőmérséklet a fő gond, hanem a fedő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.