Bármilyen bajom van, az orvosok azzal bosszantanak, hogy nem iszom eleget. Ezért ráncos a bőröm, ezért alacsony a vérnyomásom, és még a fogorvosi érzéstelenítés is ezért nem hat.

Elgondolkoztam ezen. Valószínűleg tényleg sokkal többet kellene innom, legalább 2-3 liter folyadékot naponta. Miért olyan nehéz ez?

Visszagondoltam a gyerekkoromra. A felnőttek azzal ijesztgettek: Ne igyál annyit, béka nől a hasadba'! És legyőztem a szomjúságot. A nem ivás valóságos erénnyé vált. Amikor kirándulni mentünk, nem ettem, hogy ne kelljen rá innom, és nem ittam, hogy ne kelljen félrevonulnom a bokrok közé. Uraltam az ösztöneimet.

Aztán láttam egy filmet, amelyben fojtogatással növelték az élvezet intenzitását. (Sok filmben szerepel ilyen motívum, a leghirhedtebb közülük talán "Az érzékek birodalma".) Az oxigénhiány élvezetet okoz? Ezért szeretünk víz alá bukni meg visszatartani a lélegzetünket?

És talán a vízhiány is okozhat ilyen perverz örömet. Talán szeretjük, ha egy picit szomjasak maradunk. És nemcsak az önuralom miatt, hanem önmagáért is. Lehet, hogy a sejtek élvezik a vízhiányt.

Az életnek számos egyéb területén is lehetnek ilyen örömeink: gyaloglás vagy futás közben (milyen öröm legyőzni a holtpontot!), de egy hosszabb ideig tartó ácsorgás közben is. A vizelet vagy a bélszél visszatartása következtében is. Egy állatnál ezek nem tapasztalhatók. Még a jól nevelt kutyák is csak a gazdi kedvéért nem tartják vissza magukat. Az ember nem él természetes életet.

A legjobb lett volna a barlangban maradni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.