Bokros Lajos a hazai helyzet elemzése során szembeállítja az individualizmust és a szocializmust mint társadalmi eszményeket, és egyértelműen az előbbi mellett teszi le a garast (Szabadság és Szolidaritás, Élet és Irodalom, 2018. december 19. ).

https://www.es.hu/cikk/2018-12-19/bokros-lajos/szabadsag-es-szolidaritas.html

A szerző szerint a szocializmus központi egyenlőségeszménye nem valósítható meg, mert „a szükségletek mindig megelőzik a termelés bővülését”, és ha a társadalom érdekében felszámolják a formális szabadságot, az “szükségképpen önkényuralomhoz, nem pedig valamiféle lényegi szabadsághoz vezet”, így tehát “nincs sem demokratikus, sem individualista szocializmus. A szabadság és az individualizmus mindig szöges ellentétben áll mindenfajta kollektivizmussal. Bokros a kollektivizmusnak két fajtáját klönbözteti meg: az “osztályszocializmust” (a munkásosztály érdekeire való hivatkozással), valamint a “nemzetszocializmust” (az idegenekkel szemben a saját faj, etnikum, nemzeti közösség állítólagos védelmében). Mivel ennek a két fajtának az uralmi formája lényegében közös, a kettő át is mehet egymásba (ahogy Mussolini kezdetben radikális szocializmusából bontakozott ki az olasz fasizmus mint kollektivista elnyomó rendszer). A szerző hangsúlyozza: az igazi demokráciához a személyes felelősséggel felruházott egyének szabad piaci versenye vezet el, a jogállam keretei között. A törvények gyakorlatilag mindenkire és minden élethelyzetre vonatkoznak, a cselekedetek következményei előre kiszámíthatók, és a törvények mindekelőtt az államot korlátozzák, miközben maximális teret biztosítanak a magánkezdeményezéseknek. Ez teszi lehetővé a valódi demokráciát, beleértve azt is, hogy a mai kisebbség holnap többséggé válhat, ugyanazoknak a játékszabályoknak az érvényesülése folytán. 

Bokros Lajos (és az általa idézett szerzők) szerint az individualizmus és a kollektivizmus egymást kizáró gondolati rendszerek, szerintem pedig megférhetnek egymás mellett. Feltéve, hogy kollektivizmus alatt nem konkrétan az állami hatalom megragadását és gyakorlását értjük, hanem egy minden embertársunkra érvényes szolidaritást, kollektivista szellemet. Természetes, hogy az egyéntől nem szabad elvenni a vállalkozásnak, a vagyon birtoklásának szabadságát, és ezzel együtt a véleménykifejtés és az érdekérvényesítés szabadságát sem szabad korlátozni, de létezhet olyan szféra, amin belül gondoskodni lehet a versenyben alulmaradókról is. Ez mindkét irányból lehetséges. A késő kádári Magyarországon (és a mai Kínában is) a kollektív önkényuralom uralkodott, de biztosította a vállalkozói szabadságot, a jóléti társadalmakban pedig a kapitalizmus keretein belül próbálnak létbiztonságot nyújtani. Több országban kísérleteznek a feltétel nélküli alapjövedelemmel mint olyan eszközzel, amely a szabad piac mellett is védelmet nyújt minden állampolgárnak. Az én elképzelésem radikálisabb, de egyben szerényebb is ennél. Radikálisabb, amennyiben az egyén minden alapvető igényére is kiterjed, és szerényebb, mivel kizárólag ezekre az igényekre terjed ki.

Az államszocializmus lényegében államkapitalizmus volt (ráadásul már az induláskor tönkretette a korábban felhalmozott gazdasági és kulturális javak jelentős részét). A polgárok az állam által biztosított munkájukért pénzt kaptak, amit szabadon költhettek el a hiánygazdaságtól szenvedő piacon. Mivel az állam a gazdasági egyenlőségre törekedett, lefelé óvott, felfelé pedig korlátozott. Még a Liska Tibor által szorgalmazott “vállalkozói szocializmus” is azért bizonyult megvalósíthatatlannak, mert – ha jól értem – az állami vagyon licit általi szétosztását igényelte, az pedig nem lehetséges, hogy a vállalkozó kecske is jóllakjon és az állami káposzta is megmaradjon.

A vállalkozói szabadság feltételei között mindenkiből lehet milliomos. Az alaptőkét vagy hosszú évek alatt halmozza fel (ez volt a tipikus a feudalizmus alatti gazdagodásra) vagy hitelből (ami azonban nagy kockázattal jár, és sikertelenség esetén minden odaveszhet). A tőke jöhet a gazdagabb országokból is (zöldmezős beruházásként), a lényeg a központi költségvetésbe befizetett adó. Ennek felhasználásával aztán az állam elláthatja a minimális szolidaritásból fakadó kötelezettségeit. Lakást, élelmet, ruházatot, gyógyítást és tájékozódást biztosít minden állampolgár számára. Az a jövedelem, amely nem szükséges ehhez az alapellátáshoz, megmaradhat a vállalkozó zsebében.

Meggyőződésem, hogy a gazdasági szabadság és a szolidaritás között nincs szükségképpen ellentmondás. A kapitalista gazdaság mellett is megvalósulhat a kollektivizmus - ha szélsőségesen minimalista formában is. Mert természetesen ez a társadalom gondoskodása csak minimalista lehet, különben felélné az adókból befolyt összegeket. A lakhatást egy tömegszálláson biztosított ágy és szekrény jelentheti, a ruházatot egy “menhelyi” egyenruha, az élelmet menzakoszt, semmi (vagy minimális) zsebpénzzel, a tájékozódást pedig a művelődési központokban, könyvtárakban elérhető ingyenes internet és online tankönyvek tehetik lehetővé. Az igények (vágyak) gyors bővülését semmiképpen sem lehetne utolérni, de ez arra ösztönözné az ilyen nyomorszinten ellátott személyeket, hogy aktívan keressék a kitörési lehetőségeket. A feltétel nélküli alapjövedelmet el is lehet veszíteni, ha nem a megfelelő célra költjük el, de ez a feltétel nélküli alapellátás minden esetben járna. Újra és újra meg lehetne próbálni kitörni, de attól senkinek sem kellene félnie, hogy mindenét elveszíti. Hogy ez nyomorgás lenne? Ez hozzáállás kérdése. Az általam vizionált ellátórendszer nagyobb létbiztonságot adna, mint amire egy hajléktalanná váló európai vagy amerikai polgár számíthat, a nyomorgás pedig attól függ, mit tekintünk normálisnak.

Úgy gondolom, hogy az individuális szabadság és a kollektíva önvédelme egyszerre valósulna meg egy ilyen hibrid rendszerben, kikerülve mind az egyén végletes kiszolgáltatottságát, mind az állami erőszakot. Szocializmus - osztály vagy nemzeti jelző - és erőszak - nélkül, a felemelkedés lehetőségével. És nem ez lenne az ideális társadalom?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.