2001. június 19-én - fogadta el az Országgyűlés "A szomszédos államokban élő magyarokról" címet viselő, 2001. évi LXII. törvényt, mely az általuk az anyaországban igénybe vehető kedvezményeket szabályozza. Azóta ennek az igazolványnak a fontosságát csökkentette az a tény, hogy 2011. január elseje óta a határokon kívüli magyarok számára lehetővé vált, hogy egyszerűbben, magyarországi lakhely nélkül is kapjanak magyar állampolgárságot. Egy nem magyar állampolgár azonban csak akkor honosítható kedvezményesen, ha felmenője magyar állampolgár.

Számomra kezdettől fogva homályos volt a magyar igazolvány tartalma. Magyarnak minősülnek-e a más országokban élő, magyarul beszélő, a magyar nemzeti kultúrát magukénak valló zsidók és cigányok? És a kétnyelvű, két kultúrába egyaránt beletartozó vegyes házasságok tagjai? Vagy a Nyugat-Európában élő, ottani állampolgárságot szerzett családok (Sarkozy, Paul Lendvai, Charles Gati, George Pataki vagy - urambocsá - Georges Soros)?

A magyar igazolvány használatára azonban elméletileg releváns lehet a származás szempontja. A mai magyarországi népességben sokféle etnikai csoport keveredik. Érdekes lenne tudni, hányan vannak azok, akiknek a génjeiben kimutatható a honfoglalás kori magyarok génállománya. (A mintát talán még meg lehet találni az akkori sírokból származó csontokban.)

Az 1941. évi XV. törvénycikk kifejezetten a zsidókra vonatkozott: "A jelen §. alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nemzsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította. Zsidóknak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságból eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek. A jelen §-ban foglalt tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá az is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt s nagyszülői közül csak kettő született, az izraelita hitfelekezet tagjaként. A jelen §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasságból született gyermek is a zsidókkal esik egy tekintet alá."

Bár az idézett törvény korlátozó jellegű, és célja a zsidók, illetve "zsidó-gyanús" személyek különválasztása, meg is lehetne fordítani. Nem az a kérdés, hogy zsidó vagy-e, hanem hogy "fajtiszta" magyar vagy-e. Azon a szűrőn viszont sokkal kevesebben jutnának át, többek között kihullanának a svábok, a tótok, az oláhok, a rácok, a jászok, a kunok, valamint a cigányok, de még a Magyarországon letelepedett bolgárkertészek is. A genetikai vizsgálat kimutatná a tatárok, a törökök, az oroszok által "megfertőzött" egyedeket is. Természetesen egy ilyen "tetemrehívásnak" semmi értelme nem lenne, de azért engem érdekel, hogy hányan maradnának.

Na már most mi legyen a "fajtisztákkal"? Ők is kaphatnának egy díszes magyar igazolványt. (Nevezzük ezt ősmagyar igazolványnak.) Olyan lenne, mint manapság a nemesi címer vagy a kutyabőr. Semmilyen kiváltságra nem jogosítana fel, de érdekes lenne, álmélkodni lehetne rajta. (Azt mondanom sem kell, hogy az okmányt rovásírással töltenék ki. Aki nem tudja elolvasni, az már eleve kiesik.)

Nagyon szeretnék ilyen tiszta pedigrés magyarokat látni. De az a gyanúm, hogy aki az évszázadok viharaiban nem keveredett más etnikai csoportokkal, azt a történelem kiszelektálta mint életképtelent. De ha mégis akadnának ilyenek, akkor azoké lehetne a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Bennünket pedig, akik itt élünk, dolgozunk, adót fizetünk, a származásunktól függetlenül, békén hagyhatnának ezzel a magyar mániával.

Eredetileg itt fejeztem volna be az eszmefuttatásomat. De közben eszembe jutott, hogy létrehozhatnánk egy másik fajta magyar igazolványt is. Azt a bevándorlók kaphatnák, amennyiben tiszta lélekkel magyarrá akarnának válni. Megtanulnának magyarul, elsajátítanák a magyarság minden vállalható hagyományát (a török származásúk felmentést kaphatnának a busójárás alól), vállalnák az itt lakókkal a sorsközösséget. Vallástól és bőrszíntől függetlenül. Abban az istenben hinnének, amelyikben akarnának, de nyilatkozniuk kellene, hogy semmilyen vallást nem tekintenek alacsonyabb rendűnek, a vallásukat egyénileg és otthon gyakorolják, nem hordanak vallási jelképeket (muszlim fejkendőt, de keresztet sem a nyakban).

Azt hiszem, elegendő jelentkező lenne, és a lélekszámunk végre emelkedni kezdene, fokozatosan elérné a 10, 12, 15 millió főt. Nem kellene félni, hogy mire a mai fiatalok nyugdíjba mennek, már nem lesz nyugdíj.

Honfitársaim! Tegyük újra naggyá Magyarországot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.