Európai tudat

2019.07.22. 20:21

Képzeljünk magunk elé egy amerikai fiatalembert, aki a Békehadtest keretében tartózkodik Magyarországon. Vagy egy osztrákot, aki magyar lányt vett el feleségül, és most együtt élnek a családdal egy Pest környéki faluban. Ők nem magyar állampolgárok, de mivel itt élnek, be kell tartaniuk a magyarországi törvényeket. Még az is megeshet, hogy itt fizetik azt adójukat az esetleges magyarországi munkabérük vagy a vállalkozásuk bevétele után. Magyarok ők? Nem. Ideiglenesen itt tartózkodó külföldiek.

        Nos, ha kellően nagy a fantáziánk, azt is elképzelhetjük, hogy mi magunk sem vagyunk helybeliek, csak ideiglenesen tartózkodunk Magyarországon. Az igazi hazánk Európa. Betartjuk ennek az országnak a törvényeit, de a lelkünk mélyén megmaradunk európainak.

        Mi következik mindebből? Az, hogy ami ebben az országban történik, a hazugságok áradata, az emberek gyűlölködése, azt nem vesszük a szívünkre, hanem lerázzuk magunkról. Nem a mi ügyünk, nem tartozik ránk. Igyekszünk nem belekeveredni, kívül kerülni a frontokon. Úgy tekintünk magunkra, mintha mi is turisták lennénk, akiknek még egy ideig itt kell tartózkodniuk, de érezzük a honvágyat is, a békés európai hazánk iránt.

        Ez az alapállás nem jelenti szükségképpen azt, hogy ne tartanánk a fél szemünket a környezetünkön. Ha javulnak a viszonyok, még az is lehet, hogy itt telepszünk le. És mivel szolidárisak vagyunk a szegény sorsú magyarországi „bennszülöttekkel”, az ő küzdelmükben is részt vehetünk, hogy végre ebben az országban is győzedelmeskedjenek az európai viszonyok. Megtesszük, amit a lelkiismeretünk diktál, részt veszünk a tüntetéseken (a részvételünkkel tüntetünk: lám, Európa is támogatja a magyarokat), segítünk szegényeknek talpra állni, kibontakozni. De ha nem sikerül, azt sem vesszük a szívünkre, hiszen mi bármikor haza tudunk menni. Európába.

 

eu-zaszlo.jpg

 

        Persze kinek-kinek mások a körülményei, nem tud mindenki csak úgy hipp-hopp kiköltözni. Akik itthonról végezhetnek európai munkát, azoknak is szerencséjük van. Akik pedig ebből a szempontból röghöz kötöttek, azokat ugyanúgy lehet támogatni külföldről, mint ahogy a fiatalok támogatják a saját szüleiket. Ismerkedjünk, barátkozzunk, vegyük észre, hogy valójában egy nagy család vagyunk.

        Szinte hallom az ellenvetéseket: bennem talán nem magyar szív dobog, talán nem dobban meg az a magyar szív, amikor az olimpián magyarok szereznek aranyérmet? És egyáltalán, hogy lehet kibújni a magyar bőrből, amikor a Szózat is megmondta, hogy itt kell élnünk, halnunk? Az az igazság, hogy az évek során levetkőztem a magyarságtudatomat. Mert rájöttem, hogy valójában kényszerzubbony. Én a saját elhatározásomból élek ebben az országban, és nem itt akarok meghalni. A kis patak vize is eljut az óceánig, nem akar élete végéig a saját medrében maradni. Ott akarok élni, ahol emberszámba vesznek, ahol számít, hogy mit tudok, ahol hozzájárulhatok a saját készségeimmel az összteljesítményhez. Magyarország minden propaganda dacára a minőségi listák alsó felében foglal helyet. És vannak olyan emberek, akiknek az az érdekük, hogy mindig is ott maradjunk. De hát az ország sok egyénből áll, és azokat nehéz visszagyömöszölni a hazafiság kényszerzubbonyába. Én értékelem és tisztelem a magyar kultúrát, de ugyanígy értékelem és tisztelem a román, a szlovák, a délszláv kultúrát is. A gyerekkoromban a magyar népdalokkal együtt tanultuk az orosz, a szlovák, a mongol népdalokat is, és azok is nagyon tetszettek. Az egy kultúrába való bezárkózás is kényszerzubbony, még ha önként vállalt is. A mai kormányzat erőfeszítéseket tesz a magyar érdek érvényesítésére – az irodalomban, színházművészetben, és még az őstörténeti kutatásban is. Nincs semmiféle „magyar érdek”. Világművészet van és nemzetközi tudomány.

        Én a nagy egészhez akarok tartozni, miközben minden kisebb közösséget és kultúrát értékelek. Ez a nagy egész pedig Európa, és azon keresztül az egész világ.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6214975402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása