Gyakran eszembe jut Brecht mondása: "nevetek a sírókon, sírok a nevetőkön". Azt akarta ezzel hangsúlyozni, hogy aki nevet, az gyakran nem érzi át a maga tragikus helyzetét, ezért sírni lehet rajta. Ugyanígy, aki sír, az gyakran saját maga okozta a bajt, ezért joggal kinevethetjük. (És tanulhatunk a hibájából.) Ez persze egy tömör és provokatív megfogalmazás, de nem érdemes kegyetlenséget keresni mögötte. Fontosabb, hogy törekedjünk az észszerű viselkedésre, akkor talán kevesebbet nevetünk, de sírnunk sem kell.

     Nemrég újra megnéztem a Thelma és Louise című filmet, és erre a mondásra gondoltam. A filmet az Interneten a következő linken lehet megnézni:

https://videa.hu/videok/film-animacio/thelma-es-luise-BXR8ghSVJGUMWBMq

     A film két nőről szól, akik a basáskodó párjaik mellett senyvednek, és egyszer elhatározzák, hogy egy hétvégén elmennek pecázni egy távoli helyre, hogy ők is kikapcsolódhassanak a mindennapi robotból. (Egy kolléga üres házikója a cél, akitől Louise megkapta a kulcsot is.) A fura mozzanatok már ott kezdődnek, hogy Thelma képtelen bejelenteni a férjének ezt a programot, részben mer fél (a férj meglehetősen lobbanékonynak tűnik), részben pedig tapintatból. Mert úgy látja, a pillanat nem alkalmas. Sebtében bedobál a táskáiba egy csomó holmit, és azt a .38-as revolvert is, amit a férjétől azért kapott, hogy megvédhesse magát. Thelma sem értesíti a párját, hanem elindulnak a görbe hétvégére.

     A bajok egy országúti mulatóban kezdődnek, ahol a túlfűtött Thelma meg akar állni. Bemennek, sokat isznak, Thelma felszed egy pasast is, aki kikíséri a parkolóba, amikor már a hölgy kiütötte magát. És rögtön meg is akarja erőszakolni. Louise keresni kezdi a barátnőjét, és a táskájában ott a pisztoly (azt óvatosságból vette magához, nehogy Thelma valami butaságot csináljon). Amikor látja, hogy mi történik, előveszi a stukkert, és kioktatja a pasast a helyes viselkedésről. A pasas bunkó, tovább szidalmazza és kurvázza a nőket, mire Louise lelövi. Ráadásul az erőszak kísérletének már semmi nyoma, ami gyilkossággá minősíti át az incidenst. Ettől kezdve menekülniük kell, lőttek a vidám hétvégének.

    Rohannak rovább a házikó felé, de későre jár, egy motelban kellene megszállniuk, csakhogy nincs annyi pénzük. Louise elhatározza, hogy Mexikóba szökik. Ez jó alkalom lenne Thelmának, hogy kimaradjon a végkifejletből, de úgy dönt, hogy követi a gyilkossá lett barátnőjét. Mennek tovább. Út közben felszednek egy sármos stoppost, aki nagyon megtetszik Thelmának, de elküldik. Később újra felbukkan, akkor Thelma kérésére felszedik. Louise közben megkérte Jimmyt, az élettársát, hogy küldjön el neki négyezer dollárt (kell a pénz az útra). Megjön a pénz, de a férfi is vele, feltehetőleg le akarta ellenőrizni szerelmét, hogy nem egy másik pasi van-e a dologban. (Ez a férfi is lobbanékony, nehezen tudja tartani magát, hogy ne törjön ki belőle a szenvedély.) Ők ketten egy szobában alszanak. Louise attól tart, hogy a férfi visszaveszi a pénzt, ezért az összeget Thelmára bízza, aki külön szobában alszik. És hopp, megjelenik a stoppos, és olyan elviselhetetlenül sármos, hogy Thelma behívja, A fiatalember egy kiadós szex után elmeséli Thelmának, hogy valójában egy rabló, fegyverrel szerez pénzt, amikor elfogy. Louise párja visszautazik, a két nő együtt reggelizik. Akkor döbbennek rá, hogy a pénz őrizetlenül maradt. Rohannak vissza, és persze se stoppos, se pénz. Szerencsére Thelma addigra már ki van tanulva a fegyveres rablás technikájából. Amikor újra kell pénz, már szó szerint elő tudja adni a műsort. Csakhogy a bolt be van kamerázva, és ettől kezdve a rendőrség közvetlenül a nyomukban van.

     A két nőnek már semmi esélye, ezért a további száguldásuk teljesen értelmetlen. Még egy rendőrt is bekényszerítenek a rendőrkocsi csomagtartójába, továbbá egy kamionsofőrrel is leszámolnak, aki a szélvédőjén keresztül illetlen ajánlatokat tesz. Neki a tartálykocsiját robbantják fel. A sofőr sem tud kibújni a szerepéből, a lángok előtt is folytatja a macsó viselkedést.

     A szabadságuk a végén egyetlen döntésre szűkül le: börtön (és esetleg villamosszék), vagy öngyilkosság. És az utóbbit választják, halálugrás a Grand Canyonba, autóval együtt. Bár ez a jelenet talán inkább a rendezőnek tetszett meg, a valóságos szereplők pedig visszariadtak volna tőle, le kell szögeznünk, hogy aki a börtönbüntetés elől a halálba menekül, az sem jól dönt, hiszen lemond a személyiségváltozás lehetőségéről.

     A történet tele van tragikus fordulatokkal, szinte mindenki rossz megoldásokat választ (és a rossz után a még rosszabbat), ezért a tragédiájukat maguknak köszönhetik. A bunkó férfiak éppúgy, mint a lázadni akaró nők. (Talán a stoppos az egyetlen, aki szinte hiba nélkül játssza a szerepét. Nem is értem, hogy a végén őt hogy kapja el a rendőrség.) A tragikus szereplők áldozatok maradnak, de nem a körülmények, hanem a saját butaságuk áldozatai. Így válik a tragédiának szánt történet az emberi butaság tablójává. Szánakozhatunk a buta emberek sorsán, csak arra vigyázzunk, hogy ha mi kerülünk hasonló helyzetbe, okosan döntsünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.