Gondolkodjunk logikusan! Trump nem azért lett elnök négy éve, hogy a hivatalát egy sima egyciklusos elnökként („one-termerként”) hagyja el. Az ilyen politikusok elszántak arra, hogy minden eszközt bevessenek a hatalom megtartása érdekében.

     Nézzük, mik lehetnek a bevethető eszközök!

A választások elnapolására a COVID-19 járvány lenne a legalkalmasabb, de mégsem elég jó, hiszen Trump szerint nem kell pánikolni, fontosabb a gazdaság életben tartása, mint az emberek megvédése. Különben is számára a Covid-19 egyszerűen „Kína-vírus”, azaz egy rivális nagyhatalom által az Egyesült Államokba becsempészett fegyver. Ezért tehát észszerűbb a kínaiakat és általában a kommunistákat okolni, akik ellen csak egy erős elnök képes megvédeni az országot. Kínával egy tengeri incidens, esetleg egy provokatív tajvani fegyverszállítás mérgesítené el a helyzetet. És ott van a Huawei-botrány. Csak azt kell sugallni, hogy a kínaiak a választási eredményeket is meg akarják hamisítani, a szocialista Biden és cinkostársai érdekében.

     Mivel a Kubából menekültek Trump jelentős támogatói közé tartoznak, szó lehet egy újabb nagykövetségi akcióról is. (Néhány éve az ottani amerikai nagykövetség dolgozói betegedtek meg egy rejtélyes alacsony frekvenciás hangsugárzás következtében.) Mostanában Putyinék már nem tartják kézben a kubai elvtársaikat, talán egy kis partraszállás miatt sem mozdulnának meg. Szóba jöhet még egy álmerénylet Trump ellen, à la Kennedy-gyilkosság. Egy merényletet túlélő amerikai elnököt az Isten is védi.

     Kuba mellett Nicaragua és Venezuela is számításba jöhetne, de Ortega mostanában nem sok vizet zavar, Maduro mellett pedig erősen kiállnak az oroszok.

     Lehetne még egy Irán elleni tengeri akció, iráni gyökerű terrorista merénylet egy szimbolikus amerikai helyszínen, amerikai nagykövetségek elleni támadások világszerte. Olyan incidens kell, amelyre az amerikai polgárok elvárják a határozott választ. Oroszok által végrehajtott akcióról azonban nem lehet szó, hiszen Putyin sokkal inkább partnere most Trumpnak, még ha nem is tartja normálisnak. Orbán Viktorról Trump kijelentette, hogy az ikertestvérének érzi, de ebben a helyzetben aligha akadna neki szerep. Ha csak nem a közös ellenség, Soros György leleplezésében.

     Lehetőségek bőven vannak. Az amerikai társadalom kellően megosztott, a trumpisták agresszívek, elegük van a niggerekből és a „liberálisok által kitalált” járvány-ellenes megszorításokból. Amerikában sokan készek fellázadni a „liberális diktatúra” ellen (ezt Trumpék egyenesen a szocializmussal azonosítják), készek támogatni egy erős kezű vezetőt, a keresztény kultúra és a műveletlen, de hangos átlagpolgárok védelmében. Könnyen lehet, hogy nem is lesznek választások (jelenleg a járvány miatt szorgalmazott levélben történő szavazást próbálják meg lejáratni, mint ami lehetőséget ad a választási csalásokra), vagy ha Trump veszít, akkor kihirdeti a katonai szükségállapotot, és örökké elnök marad. A demokratikus oldalnak erre nincs semmilyen hatékony válasza. Más országok ilyenkor egy amerikai beavatkozásban reménykedhetnek. De miben reménykedjenek az amerikaiak?

     Abszurdnak tűnik egy ilyen fejlemény, de egyáltalán nem lehetetlen. Ha Trumpot nem választják újra (az előzetes közvélemény-kutatások ezt valószínűsítik), a hivatalának januárban esedékes átadásáig még ténylegesen ő az elnök, és a hadsereg főparancsnoka is. Ha maradni akar, vajon lenne-e alkotmányhoz hű katonai parancsnok, hogy eltávolítsa? De ha lenne is, vajon nem akarná-e megtartani magának a hatalmat? Ha polgárháború tör ki, akkor nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem hogy kinek mekkora ereje van.

     A városokban ideig-óráig fellobbanhat a polgári ellenállás, de a felfegyverzett (már most felfegyverzett!) fehér csőcselék ezt rövid idő alatt leverheti. Sokan gondolnák úgy, hogy végre eljött az ő idejük. Mint a patkánylyukból előbújó lumpenek a nyilas hatalomátvétel idején. Az amerikai demokráciát a történelmi háttér tesz erőssé. Ezért nem volt valószínű a harmincas években, hogy a nácizmus gyökeret verjen. Sinclair Lewis 1935-ben kiadott regényében („Ez nálunk lehetetlen”) a náci szemlélet diadalmaskodását vizionálta, és ez a gazdasági világválság idején szerencsére nem következett be, de számos akkori ötlet most is jól jönne Trumpnak (az elnök kongresszusi felhatalmazása minden szükséges intézkedés megtételére, a legfelsőbb bíróság ellenőrző jogkörének csorbítása, a fehér milíciák megszervezése és felhasználása stb.).

     Ahogy a harmincas években, most is a diktatúráknak áll a zászló. Csakhogy akkor volt egy demokratikus Egyesült Államok, egy végsőkig kitartó Churchill, Hitler pedig a kommunista diktátort, Sztálint is magára haragította. Hitlernek nem volt atomfegyvere, Kim Dzsong Un is fenyegeti a világot a maga kifejlesztés alatt álló rakéta-nukleáris arzenáljával, de képzeljük el, mi lenne a világból, ha egy Trump-féle őrült és gátlástalan hazudozó teljhatalmat kapna. Már eddig is sok mindent lerombolt, meghiúsította a környezetvédelmi összefogást, kereskedelmi háborúkat indított, nagyrészt az ő felelőssége, hogy a koronavírus az Egyesült Államokban szedi a legtöbb áldozatát. Egyre több volt munkatársa fordul ellene. Ezt a morális válságot csak a hatalom végleges megragadásával lehet megúszni. (És gondoljunk erre akkor is, amikor Orbán Viktor túlélési esélyeiről van szó. A diktátorok nem szokták önként átadni a hatalmat.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.