Ki volt Mózes? Hogy Jézus valós személy lehetett, azt a mondásainak újszerűségéből gondolhatjuk. De a Tíz parancsolat eredeti verzióját is csak egy személy találhatta ki (jóllehet felhasználhatott néhány korábbi hagyományt, például Hamurapi babiloni uralkodó törvényeit). Mózes (vagy az ő nevében író személy) foglalhatta egységes keretbe a teremtés történetét, a vízözön-legendát és a zsidó nép őstörténetét. Hogy valós személyről van szó, azt például az a mondás is elárulja, hogy az Úr a kilétét firtató kérdésre azt válaszolja, hogy „vagyok, aki vagyok”. Ez kifejezetten irodalmi megoldás.

     Számomra nagyon homályos a bűnbeesés története. Megmagyarázza az emberi lét nyomorúságát, de a tudás almájába való beleharapás mint szörnyű bűn nem nagyon illik bele a zsidó mentalitásba, amely – gondolom – már az ókorban is díjazta a tudást és a problémák eszes megoldását. (Egy példa: Jákob a vesszőivel éri el, hogy a legeltetett juhok tarka borjakat elljenek.) És az Ótestamentumban a Paradicsomban elkövetett bűn még csak időzített bombaként húzódik meg, amely majd a kereszténység eredendő (és az emberről levakarhatatlan) bűnről szóló tanításaként robban fel. A katolikus egyház ekkor fordult szembe először Jézus szellemiségével. Ő a megbocsátást és a szeretet hangsúlyozta, az egyház pedig a bűnösséget és a vezeklést. (Az egyház később teljesen elvesztette krisztusi arculatát, amikor a királyokra és főurakra támaszkodott, és reakciós szervezetté vált. Az eredeti jézusi tanításokhoz való visszatérési kísérleteket sokáig eretnekségként bélyegezték meg, és a klérus még most is nagyon megnehezíti, hogy visszajussunk Jézushoz. (Egyedüli kivétel Ferenc pápa, a katolikus egyház Gorbacsovja. Az alsóbb egyházi szervezetek azonban szeretnék kivetni maguk közül.)

     Mózes kétség kívül létező személy volt, aki feltalálta a zsidó vallást, és ő (vagy inkább egy általa vezetett munkaközösség) írta meg a küldetéséhez szükséges mitológiai hátteret. Új vallást nem tud kitalálni egy nép, csak egy erős akaratú ember. (A görög és egyéb mondák csupán történetek, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz, de az egyik történet inspirálhatott egy másikat, miközben nem alakult ki egy rögzített és törvényekkel is szabályozott rendszer.)

     Mohamed is egy Jézushoz hasonló próféta volt és élő személy. Ő megpróbálta visszafordítani Jézus tanításait a mózesi szigorúsághoz. Annyira sikerült „zsidósítani” az Ószövetséget, hogy nem is értem, egyáltalán miért építette be a saját rendszerébe Jézust mint Allah egyik prófétáját. És azt sem értem, hogy miért olyan ellenséges a zsidókkal szemben. A két nép (a zsidó és az arab) testvérnép, akik jól megférhettek volna egymás mellett. Ami a muszlim vallásban új a mózesivel szemben, az az univerzalizmus: bárki lehet muszlim, nem csak a zsidók. Ez a jézusi eszme felhasználása, és a zsidó vallás itt veszítette el a csatát, mivel görcsösen ragaszkodott a származás tisztaságához. (Amit aztán, ironikus módon, a nemzeti szocializmus utánzott le, az árja származás mindenhatóvá tételével.)

     Zavaros történetek ezek. Ideje lenne egy univerzális vallást teremteni, amely minden vallás értékes elemeit átveszi, és egyiket sem állítja szemben a másikkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.