Korábban már eltöprengtem azon, hogy ha Hitler nem gyűlöli annyira a zsidókat és nem lép fel túl korán hódítóként, akkor a német (és német zsidó) tudósok, üzletemberek segítségével valóban a világ ura lehetett volna. Hiszen az atomfizikában Németország állt az élen, és ha elsőként, titokban létrehozza az atombombát, zsarolás révén bármelyik európai ország gyarmatait megszerezhette volna, és akkor világméretekben valósíthatta volna meg gonosz terveit. Bár a sok millió zsidó ipari méretű megsemmisítése a történelem legsötétebb fejezete volt, Hitler antiszemita elvakultságának is köszönhetjük, hogy most nem szolgaként élünk egy világméretű árja birodalomban.
http://toprengoblog.blog.hu/2017/01/23/hitler_optimalizalasa

Most rádöbbentem, hogy az időnek még így is óriási jelentősége volt. Hitler nem egyetlen csodafegyverre számíthatott, hanem nagyon sokra, és ezek fejlesztése különböző fázisokban akadt el. A V-1 szárnyas bomba és a V-2 középhatósugarú ballisztikus rakéta mellett (amelyek nagy-Britannia városait rombolták) kifejlesztettek sugárhajtású vadászgépeket és bombázókat, amelyek megközelítették a hangsebességet (Messerschmitt Me-262, Ta-183, Arado Ar-234, Ho-229, He-162 Volksjäger), előrehaladtak a vezetékes levegő-levegő rakéták (X-4) gyártásában, sőt egy televíziós irányítású rakéta (Henschel Hs-294B) prototípusa is elkészült (ilyet először 1991-ben, az iraki háborúban láthattunk).

A sugárhajtású repülőgépmotorok széles választéka állt rendelkezésre (BMW-003, BMW-109-548, Jumo-004, Jumo 91009-004H; a minisztérium 1944 szeptemberétől már kizárólag a sugárhajtású repülőgépekre adott megbízást), sőt rakéta-hajtómű is létezett a repülőgépek számára (Walter HWK-509B). Volt fedélzeti radar és radardetektor. Nagy lépést tettek előre a sugárhajtású bombázók építésében (például a Ho XVIII csupaszárny repülőgép), a stratégiai bombázók kifejlesztésében (a Messerschmitt Projekt 08.01 tizenöt ezer km hatótávolságú lett volna, és német területről felszállva is bombázhatta volna Amerikát), sőt, olyan tengeralattjárót is kipróbáltak (XXI. osztályú búvárnaszád), amely a víz alatt vontatott egy mobil indító állást, és arról V-2 rakétát lőhettek volna ki az amerikai nagyvárosokra. Amellett Von Braun már elkezdett dolgozni egy interkontinentális ballisztikus rakétán is (ilyeneket az ötvenes évek második felében láthattunk a Vörös téren). A helikopterek első ízben Koreában, majd Vietnamban kerültek alkalmazásra, de a németek már 1936-tól foglalkoztak ilyen járművek kifejlesztésével, elsősorban a haditengerészet számára, de a szárazföldi csapatok is kaptak belőle. 1940-ben jelent meg a világ első sorozatban gyártott katonai helikoptere (Fl-282). Még csapatszállító változatot is terveztek (ilyeneket is kiterjedten használtak az amerikaiak a hatvanas években Vietnamban).

A legtöbb említett fejlesztés megrekedt. Miért? Mert a Vörös Hadsereg szívósan nyomult előre keletről (emiatt például az ausztriai tervező irodákat és gyárakat nyugatra kellett telepíteni), a britek és amerikaiak pedig sok hadiüzemet porig bombáztak. Sokszor csak hetek voltak már hátra egy-egy szuperfegyver sorozatgyártásáig. (Az X-4 rakéta első ezer legyártott darabját 1945 tavaszán egy bombatámadás semmisítette meg.) Egy zajtalan, elektromos meghajtású szupertengeralattjáró (az U-2551) 1945. május 4-én becserkészett egy brit cirkálót, el is süllyeszthette volna, ha nem kapja meg a fegyverletételi parancsot. A német kapitulációhoz a Vörös Hadsereg járult hozzá a legnagyobb mértékben, mivel Berlin elfoglalásával a fővárost iktatta ki, az összes parancsnoki ponttal együtt. A brit és amerikai légierő több háborús bűnt is elkövetett (Drezda terrorbombázásáról a szemtanú, Kurt Vonnegut regényt is írt), de nem lehet eléggé értékelni a hadiüzemek elleni légitámadások óriási szerepét.

A szovjet hadműveletek sikeréhez nagyban hozzájárultak a Himmler SS birodalmi vezető hivatalában dolgozó szovjet kém (Willi Lehmann) autentikus jelentései, amelyek konkrét, neveket, csapaterőket és dátumokat tartalmazó adatokkal szolgáltak a németek terveit és fegyverkezését illetően. Mi lett volna, ha Japán nem támadja meg Pearl Harbort, hanem a németek által megtámadott Szovjetunió ellen fordul? Mi lett volna, ha nem sikerült feltörni a Wehrmacht titkosítási rendszerét? Mi lett volna, ha a német atomtudósoknak rendelkezésére áll az atombomba előállításához szükséges ipari kapacitás? Vagy ha Heisenberg aggodalmaskodásai nem veszik el a náci vezetés kedvét a kevés sikerrel kecsegtető projekttől? (Így is voltak olyan repülőgépek, amelyeket alkalmassá tettek atombomba hordozására, sőt, részletes utasításokat is készítettek arra vonatkozóan, hogy hogy kell elhagyni a várható robanás helyszínét.)
Nem sokon múlt, hogy a világháború nem vett tragikus fordulatot, vagy hogy legalábbis nem húzódott még évekig.

Szerencsénk volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.