Most Katalónia, előtte Skócia, azelőtt a baszkok, a koszovói albánok, a székelyek és ki tudja még hány népcsoport. Úgy gondolták, hogy a nemzeti függetlenségük nagyobb védelmet nyújt az uralkodó többséggel szemben.

A baj az, hogy nincsenek tiszta területek, a kisebbségeknek is megvannak a saját kisebbségeik. Nagyobb lakosságvándorlás nélkül nem hozhatók létre egynemű területek. De miért is kellene ilyeneket létrehozni? A kevert népesség életképesebb, mind kulturálisan, mind genetikailag. (A legjobb példa az Egyesült Államok, amelyben sikeresen olvad össze szinte a világ minden nációja.)

 Az csak vágyálom, hogy ha a határon túli magyaroknak meglenne az önrendelkezési joga, az segítene a lakosság helyzetén. Az önrendelkezés kis formátumú politikai vezetői húznának belőle hasznot. A szeparatizmus haszonélvezői nem a lakosok, hanem a szeparatista politikusok.

Hogy lehetne megvédeni a nemzeti kisebbségek jogait? Ombudsmani hivatalok felállításával. Védje minden magyar nemzetiségű lakos érdekeit egy magyarügyi ombudsman, függetlenül attól, hogy azok a magyarok melyik országban élnek. (Ez alól a magyarországi magyarok sem lennének kivételek. Jelenleg a mi jogainkat Strasbourg jobban védi, mint a saját bíróságaink.) Ezt minden más nemzetiség és vallási kisebség esetében létre lehetne hozni (mondjuk, az ENSZ égisze alatt), a cigányokat és zsidókat is beleértve és a rohingyákig bezárólag.

Ne az számítson, ki melyik országban él! Az Európai Egyesült Államok egységes jogrendszere a saját mostani kormányaink kártevéseitől is megvédene, végre szabadon áramolhatna a tőke, az áru, az eszmék és az emberek, határok nélkül. Jelenleg ugyanis mindez csak látszat. Abban a pillanatban, ahogy átlépem egy állam határát, azonnal életbe lépnek az arra az államra érvényes speciális törvények.

A szeparatizmus fontos érve, hogy ha egy állam jövedelmének aránytalanul nagyobb része származik egy körülhatárolható területről, akkor ne mások élvezzék ezt a többletet (ezt hangoztatják Katalóniában is). De hol álljunk meg a részek feldarabolásában? Budapest többet ad a közös költségvetésbe, mint a vidék - akkor váljon külön? Szibériából származik az orosz gáz jelentős része - legyen független Szibéria? Végeredményként ugyanazt kapnánk, mint a Szovjetunió széthullásakor: az egy hatalmas és sokoldalú állam egymással acsarkodó kis országokra esett szét. És hogy a nemzeti önrendelkezés mennyire nem járt együtt a demokrácia növekedésével, azt láthatjuk Kazahsztán, Azerbajdzsán vagy Fehéroroszország példáján.

A nemzetiségi kérdés másik sarkalatos pontja a nyelvhasználat. Ezért lobbantotta fel újra a nemzetiségek együtt élésének nehezen kivívott egyensúlyát az ukrán oktatási törvény. Véleményem szerint két államnyelvnek kellene léteznie egymás mellett: az adott népesség által ténylegesen beszélt helyi nyelvnek (Ukrajnában ilyen az ukránon kívül az orosz, a lengyel és a magyar), valamint egy össz-európai államnyelvnek. (Erre az angolnak van a legnagyobb esélye, a Brexittől függetlenül.)

Ha ezt a rendszert bevezetnék, egyből megszűnnének a nyelvhasználati konfliktusok. És talán egymást is jobban megértenénk.

.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.