Útitársak

Címkék: mobiltelefon társadalom

2017.04.28. 17:04

Hogy kikkel nem utazik együtt az ember!

Az egyik nap a villamoson egy 20 és 30 közötti fiatalember a fülem hallatára szervezett le egy több ezer euró értékű szállítmányt Erdélyből Ausztriába. Egy másik a kormány valamelyik tisztviselőjét biztosította arról, hogy a tervezett bizniszt "a Lajos" is jóváhagyta, nem kell tehát majrézni. Megint másik kölcsönt vesz fel "a zsidótól", de síránkozott a szigorú feltételek miatt. Egy hölgy azon morfondírozott, hogy elvállalja-e a felkínált filmszerepet. Valaki az édesanyját távirányította, hogy az Interneten keressen meg egy adatot, és diktálja be neki. Az már szinte mindennapos, hogy az anyák a gyereküket, a feleségek a férjüket emlékeztetik a vacsoraidőre. Vagy hogy a távoli partnertől azt kérdezi: "most mit látsz a monitoron?" Mint az Airport-filmeken. Leszállás segítséggel az irányító központból.

mobilozas-ferfi.jpg

Egy harminc körüli nő azt vitatta meg valakivel, hogy érdemes-e elvállalnia azt a londoni takarítói állást. Aztán Brémára terelődött a szó, egy barátnője költözne oda Berlinből, de kérdés, hogy a néhány száz euróval nagyobb fizetés kedvéért érdemes-e szakítani hat év után az élettársával (aki egyébként még nem volt képes gyereket csinálni neki).

Drámák is vannak. Egy fiatal nő az egyik végállomástól a másikig azt magyarázta a telefonban, hogy szerinte a partnerének van valakije. A barátnő vélhetőleg vigasztalta, mert úgy tűnt, a hölgy tippeket kap arra vonatkozóan, hogy hogyan derítse ki az igazságot, hogyan szorítsa sarokba a férfit, és hogy egyébként meg a többi pasi is ugyanennyire rémes. Egy lány folyton csak azt hajtogatta, hogy "igen, igen", de a szeme könnyel volt tele. Egy hasonlóan kisírt szemű hölgy azt nem értette, hogy a fiúja miért akar szakítani vele, amikor eddig minden olyan jó volt, és neki a fiú volt az első. Egy másik fiatal nő arra kérte meg a beszélgetőtársát, aki a tegnapi partiról előbb jött el, hogy szálljon be az összehányt kanapé tisztításának költségeibe. Egy kopaszra borotvált, széles nyakú férfi viszont azt tervezte a mobilon, hogy közös ismerősüknek (aki különben egy csicska, és az ő feleségével "kavart"), rövidesen kivágja a szívét. De legalábbis szétveri azt a mocskos pofáját.

És ez így megy naphosszat. Életünk nagy részét a tömegközlekedési eszközökön éljük, és a mobiltelefonnak hála utazás közben is lehet üzleteket lebonyolítani, udvarolni vagy éppen szakítani. Akinek mondani akarunk valamit, azt felhívhatjuk, akivel nem, azt pedig akkor is "kinyomjuk", ha ő hívott bennünket. Ily módon a saját világunkban maradunk, azt visszük magunkkal mindenhová. Akivel épp beszélgetünk, az ott van (akkor is, ha fizikailag egy másik kontinensen tartózkodik), aki meg mellettünk áll (és minden szavunkat hallja), az nincs is.

Színház az egész világ. És a daraboknak (sok darabnak) egyszerre vagyunk nézői és szereplői. A történet több szálon fut, és ezek átfedik egymást. De az az érzésem, hogy több a beszélő, mint a hallgató.

.

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9612464657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása