A világunkat az erre tévedő aszteroidáknál is jobban fenyegeti a szuperhatalmak nukleáris arzenálja. De miért van rá szükség?

atomraketa.jpg

A szuperhatalmak (az Egyesült Államok, Oroszország, és én harmadiknak ide veszem már Kínát) annyi nukleáris fegyvert halmoztak fel, hogy az többszörösen ki tudnák irtani az emberiséget. És miért? Mert félnek egymástól. Ép ésszel egyik sem akarhatja megtámadni a másikat, de a saját nukleáris doktrinájuk arra épül, hogy a másik támadhat. És ebből a feltevésből kiindulva megpróbálnak sok támaszponton (silókban, vasúti szerelvényeken, tengeralattjárókon) annyi rakétát elhelyezni, amennyit csak tudnak. És adott esetben ezeket a rakétákat mind ki kellene lőni, nehogy a másik fél a támadást túlélve visszavághasson. Mivel semleges vizeken is megbújhat egy-egy ilyen második hullámos tengeralattjáró, gyakorlatilag az egész földet el kellene pusztítaniuk. Mindezt a saját országuk sebezhetősége miatt. (Egy nyilvánosságra került amerikai dokumentum szerint Budapest, Szombathely, Debrecen és Szolnok is szerepelt a nukleáris célpontok között.)

atomcelpontok.jpg

De miért törne ki atomháború? Mindegyik ország a védelem szükségszerűségével magyarázza a nukleáris elrettentés doktrínáját. A hetvenes-nyolcvanas években az amerikaiak atomaknákat telepítettek Nyugat-Németországban, hogy megakadályozzák a szovjet páncélos-hadosztályok támadását. De miért támadta volna meg a Szovjetunió vagy a Varsói Szerződés hadserege Nyugat-Európát? A mai világban mindenki mindenütt ott lehet, üzleteket köthet, gyárakat alapíthat, és immár az Interneten is meg lehet rendelni bármit. A nyersanyagforrásokat sem lehet ingyen kiaknázni, minden magánkézben van, a nyersanyagot a saját államnak is meg kell vennie. Mit kezdene a mai Oroszország egy lerohant és elpusztított Nyugat-Európával? Területe bőven van, lakossága is, amire szüksége van, azt csak egy virágzó Európa tudja nyújtani. Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokkal. Nincs szüksége orosz területekre. Elképzelhetetlen, hogy ez a két ország el akarná foglalni egymás területét.

Kína az egyedüli gond. Kínának sincsenek kifejezett területi követelései Oroszországgal szemben, de a cári birodalom ténylegesen elfoglalt olyan kínai területeket, amelyeket adott alkalommal visszakövetelhetne. De nem ez a fő veszély. Kína túlnépesedett, Szibéria pedig még mindig félig üres. Előbb-utóbb felvetődhet az a kínai igény, hogy kínaiak bevándorolhassanak Szibériába. 1969-ben már történt egy provokáció, a Damanszkij-szigeten, de a jelenlegi kínai vezetés nem ezt az utat járja. Egyelőre.

damanszkij.jpg

A közel-keleti migráció egyértelmű példával szolgált. Ha elindulna 10-20 millió kínai, ezt a népvándorlást katonai erővel nem lehetne megállítani. Ebben az esetben tehát indokolt lenne a nukleáris elrettentés.

Kína, India és Pakisztán között is vannak ütközési pontok, például a Himalája egyes magaslatainak birtoklásáért. De amikor mindenki minden ellenséges területet lát a kémholdak segítségével, a cirkáló rakéták pedig mindenhova el tudnak jutni, nincs igazán jelentősége, hogy melyik magaslat melyik országhoz tartozik.

Talán a Dél-kínai tenger ásványkincseinek birtoklása miatt törhet ki konfliktus (Kína és Vietnam között), de ezt a jelenlegi erőfölénye révén Kína így is, úgy is le tudná rendezni.

A nukleáris leszerelést nem úgy kell elképzelni, hogy a robbanófejeket ténylegesen szétszerelik (hiszen azért nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy később úgy alakul a helyzet, hogy mégis szükség lesz rájuk), hanem úgy, hogy szigorúan őrzik. Nemzetközi felügyelet alatt. Minden atomhatalom csak annyi bevethető nukleáris eszközt tartana készenlétben, amelynek révén egy kisebb hatalom (például Észak-Korea vagy Irán) esetleges támadását tudja elkerülni.

Milyen lehet egy nukleáris fegyverzet nélküli világ? Meg kellene végre érteni, hogy a modern korszakban nem a terület és a lakosság hovatartozása számít, hanem a gazdasági tevékenység. Egy multinacionális cég számára mindegy, hogy a termékeit hol állítja elő. Lehet orosz gyár Amerikában és amerikai gyár Oroszországban. A japán és kínai cégek már minden országban működnek. A geográfiai nézőpontot kellene háttérbe szorítanunk. A nemzeti szuverenitásnak egyre kevesebb a létjogosultsága.

kinai-aruhaz.jpg

Kína már az egész világon jelen van, mindannyian kínai termékeket használunk, és nagyon gyakran kínai ételeket eszünk. Ez a világuralom egyetlen elfogadható módja.


.

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8912427789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása