Itt áll az asztalomon egy kiló méz. Elgondolkodtam azon, hogy vajon jogom van-e megenni. Persze kifizettem, hazahoztam, azt csinálok vele, amit akarok, akár angyalszárnyat is ragaszthatok össze vele galambtollakból. De amíg eljutott az asztalomig, sok minden történt vele. Először is virágpor volt, azt a méhek felderítették, összegyűjtötték, méhpempőt és mézet készítettek belőle, csomagolták, és elrakták télire. És mit csinált az ember? Elvette az életük munkáját.

Rendben van, az ember okosabb az állatoknál, és az állatvilágban is megszokott dolog az ilyenfajta rablás. Sőt, vannak sokkal rémísztőbb esetek is. De maradjunk az állattenyésztésnél.

Amikor egy háziállatot levágunk, akkor semmivel sem csinálunk rosszabbat, mint a ragadozók. A róka elkapja a galambot, a nyulat, az ólban tartott csirkét, és felfalja. Az ember tenyészti a háziállatokat, és ha nem használnánk fel a húsukat, bőrüket, szőrméjüket, akkor ezek meg sem születnének. És ha eltekintünk attól, ami az utóbbi ötven-hatvan év fejleménye, vagyis az iparszerű hústermeléstől, amelynek során az állatoknak folyamatosan fájdalmat okozunk a nagyobb termés érdekében, akkor azt mondhatjuk, hogy erkölcsileg semmi kifogásunk nem lehet a húsfogyasztás ellen. Éhesek vagyunk, kell a fehérje, és a húsban elég sok van. (Ez persze nem vonatkozik a királyi lakomákra, a szarvasok megölésére az agancsuk miatt vagy az úgynevezett "vadászsport" egyéb perverz esetere!)

Egy picivel különbözik ettől a tejük miatt tartott állatok helyzete. A tehén vemhes lesz, borjút hoz a világra, a borjút egy idő után elválasztják, de a tej képződése a folyamatos fejés miatt nem szűnik meg. Ez tehát egy alapjában természetes életműködés prolongálása. Az emberek között is vannak olyan anyák, akik hosszú éveken át szoptatják a gyerekeiket. Hasonló a helyzet a tyúkokkal. A kakas révén megtermékenyülnek, tojást raknak le, és ki is költenék, ha az ember az esetek túlnyomó részében nem lopná el tőlük. De másnap van új tojás, amit ugyanígy el lehet lopni. A tehén és a tyúk is azt csinálja, amit egyébként is megtenne, csak nem olyan gyakran, és nem mások hasznára.

És akkor nézzük a méheket! A méhek azért termelik a mézet, hogy az táplálékul szolgáljon maguknak és az utódoknak. De jön az ember, és a munkájuk eredményét elveszi. Ki tudja, hány méhecske szorgos - és az ő szempontjukból hiábavaló - munkája van benne ebben az egy kiló mézben? A tehén szoptat, a tyúk tojik, de a méh méztermelése nem egy ilyen utódgondozási folyamat állandósítása. Az ember az életükhöz szükséges anyagtól fosztja meg őket, csak arra ügyelve, hogy azért ebbe ne pusztuljanak bele. A méhész beavatkozása nélkül sokkal könnyebb lenne az életük. Mintha a pókok fonalát vennénk el, ami miatt ugyanazt a fonalat újra és újra meg kellene fonniuk.

És mit nyerünk a mézzel? Nagy gyógyító és tápláló erőt. De ha csak azért esszük, mert édes, akkor nem érdemeljük meg.

A méhek társadalma rendkívül tagolt és funkcionális. De ha eszük lenne, messzire kerülnék az embert. Nos, van eszük, és a rajzáskor meg is szabadulnak a kizsákmányolóiktól, oda fészkelnek, ahova csak tudnak, kövek réseibe, csatornák aljára, de az ember utánuk megy, és befogja őket, a "vadméheket" (értsd: szabad méheket) pedig irtja. Hát ennyit a méhészetről.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.