Leszögezem mindjárt az elején: mesterséges intelligencia nem létezik. Az intelligencia alapfeltétele ugyanis, hogy okosan érvényesíti a saját érdekeit. Nem a létrehozójának programját hajtja végre. (Ebből nagy baj származott már az Édenkertben is.) Emiatt nem lehetségesek olyan szabályok, mint például Asimov robotikai törvényei közül az első: "A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen." Az a robot, amelyik feláldozná magát a létrehozója érdekében, eleve nem lenne intelligens. (Ez vonatkozik az életmentő kutyákra is.)

Laikusként sokat töprengtem azon, hogy mivel lehetne pótolni mesterséges körülmények között az élet két fő funkcióját: az önfenntartást és a fajfenntartást. Egyes kísérletekben az elsőt a villamosvezetékhez való kapcsolódás helyettesítette (amikor a robot akkumulátora kezd lemerülni, azaz "éhes" lesz, és megkeresi a konnektort). Attól itt eltekinthetünk, hogy ebben a folyamatban szinte egyáltalán nem képződik salakanyag, azaz az anyagcserének csak a bemeneti oldala működik. Ez végül is előfordulhatna a természetben is, attól függően, hogy a táplálék mennyire tiszta.

A robot is öregszik, egyes alkatrészei meghibásodhatnak. Jelenleg nehezen tudnánk elgondolni egy olyan robotot, amelyik saját maga gondoskodik egy utódról, hiszen ehhez egy komplex technológiai folyamatot kellene kontrollálnia. Egy gép számára már az az egyszerű dolog is megoldhatatlan lenne, ahogy egy amőba osztódik. A természetben az utód általában picinek születik, azután növekszik. A robotnál ez a növekedés is szinte elképzelhetetlen. De a nagyobb akadály az érdek hiánya. A robotba nem lehet saját érdeket programozni, ha pedig külső érdeket kell beleprogramoznunk, azzal az intelligenciáját tagadjuk.

Az élő szervezetek nem működnek tökéletesen, és épp ennek a tökéletlenségnek köszönhetik azt a képességüket, hogy alkalmazkodni tudnak az előre nem látható helyzetekhez (például a klímaváltozáshoz, az ennivaló mennyiségi és minőségi változásaihoz). A tökéletlenség a tökéletlen reprodukcióból adódik. Mindig akad néhány százaléknyi "selejt", és előfordul, hogy épp ezek a hibás példányok mentik meg a fajt. Ilyen tökéletlenséget persze a robotokba is beprogramozhatunk, de mi lesz az ily módon kiszelektálódó egyedekkel? A természetben a hibás példányok a táplálkozási lánc keretében más élőlények táplálékává válnak (voltaképpen minden zsákmány kudarcot vallott valamilyen módon), de ezt elég nehéz lenne mesterséges körülmények között előállítani. (És riasztó az az elképzelés, hogy kialakulhatnak "ragadozó robotok", amelyek magukba építik egyéb robotok alkatrészeit. Valahogy ezek az alkatrészek túlságosan specializáltak ahhoz, hogy ez a beépítés zökkenőmentesen működhessen.)

Ha valamikor lehetséges lesz olyan szerkezet megalkotása, amelyik az élő szervezet minden fontos funkcióját utánozni tudja, az valószínűleg más módon "él" majd, mint ahogy azt a természetben tapasztaljuk. Az ember megalkotta a repülőgépet és a helikoptert, de még mindig nem képes utánozni a muslica repülését vagy a szitakötő lebegését.

ai.jpg

A mesterséges intelligenciánál több sikerrel kecsegtet az élő szervezet kombinálása "intelligens" műszaki elemekkel. (Ez a folyamat már régen elkezdődött, a legkülönfélébb, egyre kifinomultabb protézisek megalkotása révén.) Talán már ma is be lehetne ültetni egy vadkacsa fejébe egy miniatűr kamerát és egy jeltovábbítót (ezek az állat testhőjétől kapnák az energiát), és ennek révén láthatnánk ugyanazt a képet, amelyet a madár lát repülés közben. Egyelőre keveset tudunk azokról az agyi folyamatokról, amelyek az irányváltozással és más mozgásokkal, a felszállással és leszállással függenek össze, de hosszabb távon az sem lehetetlen, hogy a madarat irányítani tudjuk. Ennek révén a madár helyettünk repülne. (Más kérdés, hogy egy ilyen "kibermadár" sem adná tovább képességeit az utódjainak, tehát a beállítását újra és újra a nulláról kellene elvégezni.)

Végül azt a kérdést is fel kell tenni, hogy miért érdekel bennünket egyáltalán a mesterséges intelligencia. Talán mi emberek nem vagyunk eléggé intelligensek? Én úgy gondolom, hogy nem az intelligenciánkat, hanem a teljesítményünket kellene fokozni. Jó lenne úgy olvasni egy könyvet, hogy később minden szavát fel tudjuk idézni. Jó lenne a jelenleginél ezerszer, milliószor gyorsabban (és hibamentesen) végezni el a számításokat.

Mivel az agyunk saját teljesítményét egy határon túl már nem tudjuk fokozni (agykontrollal sem), azon kellene gondolkodni, hogy a külső számítástechnikai kapacitást hogyan lehetne irányítani az idegrendszer felől. A legmodernebb művégtagokat már lehet mozgatni puszta rágondolással. Ugyanígy kellene behívhatóvá tenni a kívánt adatokat, elvégeztetni a szükséges számításokat. Ha szuahéliül akarok kommunikálni, elég lenne a saját anyanyelvemen megfogalmazni valamit, és a szuahéli nyelvre gondolni, és máris megjelenne az agyunkban a szuahéli társalgási könyv megfelelő kifejezése, a kiejtést pedig hallanánk is.

Ha valaha is létezik mesterséges intelligencia, ahhoz a gép csak az információfeldolgozás sebességét és pontosságát adhatja, az intelligenciát sajnos továbbra is az embernek kell szolgáltatnia.

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr908870926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása