A filozófiai olvasmányaimról már említést tettem. Most az életfilozófiával, életművészettel kapcsolatban teszek néhány megjegyzést.

A filozófusok mindig is nagy érdeklődést tanúsítottak az erkölcsös élet és a boldogság problematikája iránt. A sztoikusok a lelki nyugalmat tartották alapvetőnek, Boëthius szerint a valódi boldogság csakis belülről fakadhat, azokból a dolgokból, amelyeket képesek vagyunk irányítani. Schopenhauer az ember mohóságára hívja fel a figyelmet (amint valamit megkaptunk, máris újabb dolgokat akarunk megszerezni), és hasonlót mond Epikurosz is (ha a vágyaink egyszerűek, akkor kielégíteni is egyszerű őket). Ehhez többen hozzáteszik, hogy az egyén boldogságához a többi ember boldogsága is szükséges (Arisztotelész), barátokkal kell körülvennünk magunkat (Epikurosz), mindenki boldogsága egyformán fontos (Bentham), a másik ember nem rajtunk kívül létezik (Schopenhauer).

Ezek után nem meglepő, hogy én is elkezdtem töprengeni a boldogságról, és hogy én is két fontos tényezőt találtam: a saját boldogságom nagyrészt tőlem függ, másrészt csak úgy lehet boldog az ember, ha ezáltal mások sem lesznek boldogtalanok.

Azt hívjuk életművésznek, aki minimális erőfeszítéssel maximális sikert ér el, meggazdagszik, drága ételeket eszik, drága borokat iszik, remek szeretőkkel fekszik ágyba, gyönyörű helyen lakik, maximálja a boldogságot. Pedig a boldogsághoz nem kell sem gazdagság, sem kitűnő környezet. Az kell, hogy képesek legyünk megtalálni a jót az adott helyzetben.

Sokan az emberi lét minőségét a tálalás kifinomultságával mérik, pedig az evés maga is élvezet. A fárasztó nap utáni pihenés akkor is jól esik, ha nem baldachinos ágyban alszunk. Az egyiptomi rabszolgák és a középkori parasztok a minénknél sokkal nehezebb életet éltek, de nekik is volt erejük és kedvük eldúdolni egy-egy dalt, és széppé tették a tárgyaikat a maguk módján. Ha ma úgy kellene élnünk, mint ahogy egy középkori földesúr élt, nagyon kellemetlennek éreznénk. (Igen, mobiltelefon, tévé, internet vagy sportcipő nélkül. Arról nem is szólva, milyen későn kerültek Európába azok a fűszerek, amelyek nélkül ma ízetlennek érezzük az ételt. Vagy ha nincs kakaó, nincs csokoládé sem.)

A jólét fokozatait ábrázolni lehet egy egyenes vonallal. Az alsó szint a legelemibb szükségletek kielégítése (evés, ivás, ürítés, mosakodás, pihenés). Ezt a szintet már a hajléktalanok is elérik. És ha nem is boldogok, bizonyos pillanatokat ők is elviselhetőnek tartanak. A kalóriabevitel és a higiénia szempontjából eltávolodhatunk ettől a végponttól, és ha nem is leszünk boldogabbak tőle, de legalább egészségesebben élünk. De már ezen az alsó szinten is szükségünk van barátokra, ők nyújthatják a legelemibb biztonságot. És ezt az emberi kapcsolatot is fejleszthetjük, arra törekedve, hogy a jólétünk egyformán növekedjék, a mi fejlődésünk a környezetünknek is inkább jó legyen, mint rosszabb.

Az én "életművészetem" főbb pontjai:

1. Minden helyzetben vizsgáld meg, hogy tudsz-e tenni valamit a saját és mások helyzetének javítására.

2. Ha tudsz, próbáld meg! Ha a saját helyzeted javul, de a többieké nem, akkor is megteheted. Ha a többieké javul, a tiéd nem, akkor is. Úgy azonban ne változtass a helyzeten, hogy bárkinek a helyzete romoljék.

3. Ha nem tudsz változtatni a helyzeten, fedezd fel a helyzet által elérhető örömforrásokat.

4. Ha nincs kurrens örömforrás, elevenítsd fel a szép emlékeidet.

5. Próbálj meg másokkal együttműködni. Ha mások mást akarnak, egyezz meg velük oly módon, hogy mindenki kapjon valamit a közös jóból. Ha valaki már nagyon belelovalta magát valamibe, azt figyelmeztetni kell, hogy amíg mások is nem akarják ugyanazt a dolgot, addig ez nem lehet terv, csak egy kósza gondolat.

6. Mások negatív megjegyzéseit vedd véleménynek. Lehet, hogy igazuk van, de az is lehet, hogy tévednek. Ha igazuk van, köszönd meg, hogy felhívták rá a figyelmedet. Ha nincs igazuk, ne törődj vele.

7. Igyekezd elkerülni a harcot. A verekedésnél hasznosabb a futás (és külső segítség hívása, például egy telefonhívás a rendőrségnek).

8. Ha valaki megtámadott, igyekezz kibékíteni. (A legtöbb támadás pillanatnyi indulatból keletkezik, és később már nem vezet agresszióhoz.) Ha nem sikerül kibékíteni az ellenfelet, kerüld el. Ha nem lehet elkerülni, gyűjts szövetségeseket az összecsapáshoz. (Ha ez nem sikerül, valószínűleg rosszul csináltál valamit.)

Ezeket a pontokat még tetszés szerint lehet gyarapítani. A lényeg: ne hajszold a boldogságot, hanem találd meg abban, amid van, és másokkal is a közös boldogságot keresd, mert csak így lehet a saját boldogságod tartós.

Ha ezeket megvalósítod, te is életművész leszel. És örülni fogunk egymásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.