A minap láttam egy riportot az egyik televízióműsorban azzal a két magyar katonalánnyal, akik Afganisztánban teljesítenek szolgálatot. A riporternő többek között megkérdezte tőlük, hogy nem okoz-e problémát a speciális női higiéniai tennivalók elvégzése. Egyöntetűen azt felelték: "Megoldjuk."

katonalanyok-afg.jpg

A következő kérdés a piperecikkekre vonatkozott. - Hol tudnak beszerezni olyan dolgokat, mint például az arclemosó?

Olyan választ vártam volna erre, mint "ilyesmivel nem foglalkozunk". De kiderült, hogy otthonról egész
bőröndnyit hoztak ezekből.

Nehéz dolog lehet nőként katonáskodni. Elképzelem, ahogy tűzharc közben cserélnek tárat a géppisztolyban, majd amikor elhallgatnak a fegyverek, a lövészárokban ugyanolyan természetességgel cserélnek tampont.

Nem azt mondom, hogy a nőknek ne legyen szabad védeni a hazát (ez Izraelben természetes honleányi
kötelesség, Amerikában pedig nemrégen kivívott jog). De mégis csak az lenne jó, ha a nők nem háborúznának.

A legjobb az lenne, ha a férfiak sem háborúznának.

Már sok mindent szimulációs játékokkal oldanak meg. Üljenek le a hadviselő felek a számítógép elé, és a kibertérben vívják meg a csatákat! A program kiszámíthatja, hogy ha igazi háborút vívnának, melyik félnek mekkora vesztesége vagy nyeresége lenne. Így kössenek békét. Aki veszített, az adjon fel bizonyos jogokat, fizessen adót vagy hadisarcot.

Bennünket pedig hagyjanak békén. Szántani, vetni, tanulni, jobb szimulációs programokat írni.

A bejegyzés trackback címe:

https://toprengoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr116128885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása